A Tiltott Város alaprajza a Csing-korban Építészet

E kor leghíresebb építészeti emléke a pekingi Tiltott Város. A hagyományos stílusban, kőalapon álló faoszlopokkal ellátott, zsúfoltan díszített ereszes, aranysárga tetővel fedett épületek a külső várossal közös észak-déli főtengely mentén helyezkednek el. A létesítményt várárok veszi körül, a bejáratokat szörnyek védelmezik. Maga Peking is csak a 15. századtól kezdett fejlődni, amióta fő várossá vált. A Ming-dinasztia császárai a közelbe temetkeztek, a sírdombok előtt szentélyek állnak, az ottani főút, a „Szellemút” mentén különböző márványállatok, szörnyek, katonák és hivatalnokok óvják a császárok nyugalmát. Ugyancsak a Ming-korban történt meg a Nagy Fal újjáépítése, ekkor nyerte el mai formáját. 1715-ben egy olasz jezsuita szerzetes, Castiglione érkezett Pekingbe. Elsősorban festményei miatt vált kedveltté, de a fővároson kívüli nyári palotát és parkját az ő tervei alapján készítették el, s az épület, valamint a szökőkutas, szimmetrikus elrendezésű kert Versailles kínai változatának tűnt (1860-ban a sors furcsa fintoraként európai katonák rombolták le).