Bernini templomtervei
Az 1620-as években színre lépő Berninimunkássága új fejezet kezdetét jelenti a római barokk építészet történetében. VIII. Orbántól megbízást kapott a San Pietro baldachinjának megtervezésére, Borromini közreműködésével befejezte a pápa családjának római palotáját, a Palazzo Barberinit, amelyet Maderno tervezett. Különösen három templomépületével járult hozzá az érett barokk kiteljesedéséhez. A három templom a három legismertebb centrális alaprajzi formát mutatja: görög kereszt, kör és ovális alaprajzúak.
A castelgandolfói San Tomaso olyan reneszánsz előképekre vezethető vissza, mint a Giuliano da Sangallo tervezte pratói Madonna delle Carceri, s ugyan a reneszánsz templomokhoz képest nagyobb hangsúlyt kapott vertikális kiterjedése és a kupolamotívuma, az egész épület visszafogott megjelenésű, összhangban áll a pápa nyári pihenőhelyének jellegével. Bernini különleges építészeti kifejezésmódját jobban szemlélteti Ariccia újonnan épített temploma, a Santa Maria dell' Assunzione, amelyet 1661-ben Chigi-család megbízásából tervezett. A templom tömegformája a római Pantheon hatását mutatja: félgömb kupolával fedett henger, amely előtt tiszta, klasszikus formavilágú, árkádos portikusz helyezkedik el. A templomhoz két oldalról paloták kapcsolódnak, homlokzatuk fő motívuma az egyenes záródású loggia.
Bernini templomhomlokzatai egy alapvonásukban nagyon hasonlítanak egymásra: háromrészesek, egyfajta triptichont formáznak, amelynek középrészét egy timpanonnal lezárt egység adja, és ehhez két oldalsó, viszonylag lazán kapcsolódó homlokzatszakasz járul. Az építész célja láthatóan az volt, hogy az alkotóelemeket kontrasztokkal elválassza és megkülönböztesse egymástól, nem pedig az, hogy hasonló motívumokkal összekösse őket. Ebben a tekintetben Bernini egyedülálló kortársai között, akiknél az elemek szorosan összefonódnak és nem ritkán – mint például Borromini San Carlino homlokzatának tagelemei – ritmikus sorozatot alkotnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
