Egy művész önmagát ábrázoló alkotása.

(1609-1669): holl. festő. A ~ c. rézkarcon Remrandt szinte feltárulkozik előttünk, ahogyan a sűrű impastójú kép mindent elnyelő sötétségéből az erős fénysugár a festő arcát, nyílt tekintetét kiemeli. A korábban művelt és elegánsnak ábrázolt festővel ellentétben, úgy áll előttünk, mint ahogyan a késői korszakában életrajzírói ábrázolták: szerintük lealacsonyította hivatását, amit hanyag megjelenése, munkásemberhez illő külseje, és a köznapi emberekkel való kapcsolata is kifejezett. A kép a rajzoló festőt ábrázolja az ablak előtt.

A modellt bibliai, mitológiai vagy történelmi személy képében ábrázoló arckép.

Mélynyomású grafikai eljárás. A sima rézlapra vékony fedőréteget – úgynevezett aszfaltréteget – visznek fel, majd ebbe karcolják a kívánt képet. Ezután a lapot savval maratják, ami csak a karcolt részeken érvényesülhet. A vonalak mélysége a savban töltött időtől függ. A vékonyabb, finomabb vonalakat újabb aszfaltréteggel vonják be, a vastagabbakat tovább maratják.

(1606-1669): holl. Festő. Az 1660-as évekig Rembrandt egyetlen egy önarcképén sem ábrázolta magát festőként. 1661-ben született önarcképén (Párizs) az állványa mellett álló, festőeszközeit kezében tartó festőt láthatjuk. A festő egyszerű műtermi ruhát visel, nincs többé pózolás.