A korai barokk

A barokk stílus Magyarországon az 1620-as évek végén jelent meg, és a század végére a művészet valamennyi ágában uralkodóvá vált. Első mecénásai az egyház, a magyar főnemesség és a bécsi udvar volt, az új stílus első emlékei, így a nagyszombati jezsuita templom is, hármuk összefogásának eredménye. A korábban zömében protestáns magyar főnemesség ebben az időszakban kezdett közeledni a bécsi udvarhoz, amelynek jele az is, hogy többségük a század első évtizedeiben a katolikus vallásra tért át. A Habsburgok elsősorban dinasztikus okokból ragaszkodtak a katolikus valláshoz, és az egyházzal kölcsönösen támaszkodtak egymásra.

A világi barokk magyarországi elterjedésében, annak első fél évszázadában szinte kizárólagos szerepet játszottak a nagy főúri rezidenciák. A magyar főnemesség gazdagságát, társadalmi befolyását tekintve ugyanis messze kiemelkedett a nemesi társadalomból, míg a közép- és kisnemesség a török háborúk pusztításait még nem heverte ki.

A legjelentősebb képzőművészeti emlékek többnyire idegen mesterek munkái. A legjellemzőbb műfajt a portré és az ősgaléria jelentette, amely az arisztokrácia reprezentációs igényeit szolgálta. A nagybirtokos nemesség ugyanakkor egy olyan műfaj elterjedését is támogatta, amely az egész ország sorsával szerves összefüggésben állt: a török háborúk tematikáját feldolgozó csataképfestészetet.

A törökellenes tematika a vallásos festészetben is megjelent, de a templomi festészet természetesen a mindennapi vallási gyakorlathoz kapcsolódott inkább. A barokk meghonosodásának első szakaszában a festészet a többszintes, faragott oltárépítményeken és a mennyezetek stukkó-freskó dekorációiban kapott helyet, de egyébként kissé háttérbe szorult a többi művészeti ág mögött. A szobrászat és a fafaragás ugyanis nagyobb, a középkori műhelyekig visszavezethető helyi hagyományokra támaszkodhatott.

Az 1680-1690-es években egész Magyarország területéről kiűzték a törököt, és a Habsburg-uralom alatt egyesített országrészekben, a visszafoglalt területeken megindult az elpusztult városok és falvakat betelepítése és újjáépítése, a birtokközpontok, a templomok, kolostorok és püspöki székhelyek kiépítése. Jelentősebb alkotások kezdetben továbbra is inkább az egykori királyi Magyarországon születtek, az újonnan felszabadított területeken inkább csak a Rákóczi-szabadságharcot követően bontakozott ki elevenebb művészeti élet. A barokk ettől kezdve a kultúra valamennyi területén uralkodóvá vált. A művészet legfőbb mecénásai a magyar főnemesek és a birodalmi arisztokrácia magyarországi földbirtokadományhoz juttatott képviselői maradtak, illetve a katolikus egyház, főként az ausztriai kolostorokkal közös rendtartományokba tartozó szerzetesrendek. A korszak építészetében viszont új vonás, hogy a barokk rezidenciák építésébe immár bekapcsolódott a középnemesség is.