Császári építkezések

A barokk stílus a 17. század végén, főként itáliai mesterek közvetítésével honosodott meg Ausztriában. Az osztrák barokk önállóságának megteremtése néhány kivételes tehetségű helyi építésznek, elsősorban Johann Bernhard Fischer von Erlachnak és Johann Lucas von Hildebrandtnak köszönhető. Mindketten hosszú éveket töltöttek Itáliában, mindketten a római barokk nagy mestereinek művein nevelkedtek. Fischer hazatérve előbb Salzburgban, a herceg érsek szolgálatában működött, de már ezzel párhuzamosan is kapott udvari megbízásokat: 1690-ben diadalkaput tervezett I. Lipót bécsi bevonulásához, terveket kértek tőle a schönbrunni császári rezidenciához. Érett stílusa a 18. század első évtizedeiben bontakozott ki, amikor számos palota és az Udvari könyvtár mellett VI. Károly császár megbízásából megtervezte a bécsi Karlskirchét. A császár 1713-ban, a nagy pestisjárvány idején tett fogadalmat, hogy névadó szentje, Borrommei Szent Károly tiszteletére templomot épít. Fischer von Erlach olyan templomot tervezett, amely az építészet nyelvén a császárság eszméjének állít emléket: az épület múlt és jelen építészeti motívumainak jelképes együttese. Az alaprajz magva az elliptikus kupolatér, amely a szentéllyel, a mellékkápolnákkal és az előcsarnokkal a kilencosztású teret alkot. A főhomlokzat uralkodó motívuma a kupola és a hatoszlopos portikusz a római Pantheont idézi. A kupola kontúrját két magas diadaloszlop kíséri, Trajanus oszlopának krisztianizált utódai, amelyek, ugyanakkor a Királyok könyve leírásának megfelelve, Salamon jeruzsálemi templomát is követik. A tágasan elnyúló homlokzat két szélén, miként a római San Pietro homlokzatán, alacsony harangtornyok állnak, s a szélekre húzott tornyok motívuma a római Sant’Agnese megoldására is emlékeztet. A számos analógia és utalás nemcsak külsőség, célja nem csupán a reprezentáció. A formák mély értelemmel rendelkeznek, és céljuk, hogy Bécset, a császárság új székhelyét új Rómává nyilvánítsák.

Magyar Elektronikus könyvtár