Állandósult szerkezeti megoldások

A klasszikus építészetben bizonyos szerkezetek és tagozatok kapcsolata szabályszerűen visszatérő motívummá vált. Maga az oszloprend, az oszlopsorral alátámasztott gerendázat is ilyen szerkezet, amelyet az ókori görögök többnyire tisztán alkalmaztak. A római építészetben terjedt el a pillérrel alátámasztott ívezet, amelyet gyakran oszloprendes árkád formájában építettek meg. Ebben az esetben a pillér a teherhordó, az ívezet pedig az áthidaló szerkezet, míg a felületre applikált oszloprend csak díszítő szerepű. Ezt a megoldást legismertebb római példái alapján Tabularium- vagy Colosseum-motívumnak is nevezik.

Bár a klasszikus szabályok szerint oszlopra csakis gerendázat, pillérre árkádív emelhető, a középkorban ez a regula – miként az oszlopos-ívezetes kerengők példája mutatja – feledésbe merült. A reneszánsz ismét felevenítette az ókori szabályt, sőt az oszloprendes árkád motívumának újabb változatait hívta életre. Míg az antik változatokon az archivolt egyszerű vállpárkányon nyugodott, a 16. századi példákon piaszterrel, sőt a Palladio-motívum esetében kisebb, szabadon álló oszlopokkal is alátámasztották.