Keskeny, hegyes csúcsívben végződő ablaknyílás. Az angol gótikában gyakran használtak lándzsaablakokból álló ablakcsoportot.

A homlokzat síkjából teljes magasságában, derékszögű vagy lépcsőzetes vonalban kiugró szakasz. A barokk tömegtagolás kedvelt eleme.

Az épület utcára, udvarra néző, egységes kiképzésű oldala, melyről gyakran a rendeltetés is leolvasható.

Építészetben használják. A fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillérszerű függélyes sáv.

(v. főpárkány, ereszpárkány, koszorúpárkány) Az épület homlokzatait koronázó, körbe futó zárópárkány. Klasszikus formája a római oszloprendeken alakult ki, három része: 1.gerendatag (architáv), 2.képszék (fríz), 3.koronázó rész (geison) . A ~ az antik formát átmentve a reneszánsz művészetében kapott újra nagy jelentőséget.

Üvegből, vagy más anyagból készült, felfűzött, tetszetős apró golyóból álló nyakék.

(v. küma) (gör) Az antik épületeken a párkánynak felül domború, alul homorú díszítő tagozata.

Olyan vízszintes, különféle mintázatú díszítő elem, amellyel épületek homlokzatainak tagozatait díszítik.

Frízen négyszögletes pálcatagokból álló díszítõelem.