A század első fele

A társadalom legfelső rétegét képviselő, udvari szolgálatot teljesítő nemesség többnyire Bécsben tartott fenn rangjához és hivatalához illő, reprezentatív palotát, amely nyilvános életének színterét jelentette. Mellettük egyre-másra épültek a visszavonulást szolgáló vagy birtokközpontként működő vidéki kastélyok is. Savoyai Jenő kedvelt építésze, Johann Lucas von Hildebrandt tervei szerint csepeli birtokának székhelyén, Ráckevén építtetett kisebb rezidenciát, amely Hildebrandt másik fontos magyarországi művével, a féltoronyi Harrach-kastéllyal a barokk mulatókastély (maison de plaisance) első itthoni példája.

A század elején a magyar nemesség a vidéki rezidenciák építésekor nem mindig a nyugati mintákhoz igazodott. Bár az előző évszázad a belsőudvaros, négy szárnnyal határolt várkastélyait nyitott, U-alaprajzú tömegek váltották föl, sajátos, helyi megoldásként megmaradt a többemeletes, saroktornyos kialakítás. A torony ugyanis mint a háborús évszázadok védelmi funkciójú várkastélyainak és erődítményeinek a motívuma, olyan szimbólumként élt tovább a nemesség körében, amely tulajdonosa dicső őseire, családja fegyverrel és vitézséggel szerzett kiváltságaira emlékeztetett. A saroktornyok a nagyobb rezidenciák, a cseklészi Esterházy-kastély vagy a magyarbéli Csáky-kastély mellett olyan szerényebb példákon, mint a kalocsai érsek 1739-ben épített hajósi nyári kastélyán is megjelennek. A számos többi példa között L’Huillier tábornok edelényi, a Beleznay-család pilisi vagy Prónay Gábor acsai kastélya, amelyek mind más és más részletformákat mutatnak, a tornyos kastélytípus rendkívüli népszerűségét jelzik.

Féltorony, Harrach-kastély - homlokzat. Johann Lucas von Hildebrandt, 1711-24.