Változások a század közepén
A 17. század közepére a zsánerfestészetben érzékelhetően visszaesett a moralizálás iránti igény, ami talán a polgári erkölcsök általános megszilárdulásával is magyarázható. A Brouwer által oly gyakran megfestett mértéktelenül evő-ivó parasztok vagy féktelenül verekedő katonák témái után a polgári otthonok egyszerűsége és nyugalma vált jellemző témává, az ízlés a higgadtabb, klasszikusabb stílusértékek felé mozdult el.
A Delftbe n működő Pieter de Hooch sikerét is nagymértékben azoknak a képeknek köszönhette, amelyeken asszonyokat, cselédeket, gyerekeket festett meg polgári házak enteriőrjeiben, takaros udvarán. Az otthoni elfoglaltság, a házimunka bensőséges, de nem szentimentális ábrázolása mellett a képeknek az alakokkal egyenrangú témája maga a tér, az enteriőrben elhelyezett tárgyak együttese. Hooch a fény és a gazdag, meleg színpaletta játékával ragadja meg a nézőt. Tereinek gyakori motívuma hátsó fal nyitott ajtaja, ami a szomszéd szobába vagy az udvarra vezet. A képeken a természetes napfény és a teret megvilágító tompább belső fény gazdag fény-árnyék kontrasztokat teremt. A festő képeinek nyugodt harmóniáját a horizontális és vertikális vonalak kiegyensúlyozott elrendezésével erősíti, gyakran az alakokat is derékszögű formákkal keretezi.
A Denveterben működő Gerard ter Borch sokkal nagyvonalúbban, szélesebb ecsetvonásokkal dolgozott, mégis a legfinomabb ábrázolásmód jellemzi. Visszafogott és arisztokratikus ízlésével, elegánsan öltözött alakjaival kortársaitól teljesen különbözik. Szobabelsőiben nem ad hangsúlyt a térszerkezetnek: sötét tónusú hátterei előtt, erősen megvilágítva emelkednek ki alakjai, akiket finom pszichologikus árnyalattal ábrázol, és közöttük valódi bensőségességet teremt. Egyik leghíresebb művén, az Atyai intelem című képen a lány alakjában egy jellemzően ter Borch-i beállítás, a háttal álló figura motívuma is feltűnik. A férfi csendesen, visszafogottan beszél hozzá, az idősebb asszony lesüti szemét. A jelenet meghittsége, szereplőinek gyengéd jellemzése okán utólag kapta az Atyai intelem címet. A kép restaurálásakor azonban kiderült a kép igazi értelme: a férfi ugyanis egy pénzdarabot tart a kezében, vagyis bordélyházban járó fizetséget. Nem véletlen azonban, hogy a kép inkább családi jelenetre, mintsem az örömtanyák világára emlékeztette az utókor szemlélőit.