A mulatókastély

A versailles-i rezidencia helyén kisméretű vadászkastély állt, amelyet az 1620-as években Philibert Le Roy tervei alapján XIII. Lajos építtetett. Eredeti állapotában U-alaprajzú, sarokpavilonos épület volt, amelyet árok övezett. XIV. Lajos a kastély bővítésére 1661-ben adott megbízást Loius Le Va u-nak, aki a meglévő szárnyak elé két új épületet emelt, amellyel egy újabb, nagyobb méretű elő udvart alakított ki, úgy, hogy a korábbi kastély – a király kívánságának megfelelően – érintetlenül megmaradt. Az épület ekkor még vadászatok és kerti ünnepségek számára szolgáló mulatókastély volt, amely nem a lakóterek, hanem a park gazdagságával kápráztatta el vendégeit. A kastély átépítésének ebben a szakaszában a munkák javarészt a kert kiépítésére, a pompás díszkutak felállítására koncentrálódtak. A kutak szoborfigurái, a táncoló alakok, a nimfák, a szatírok és a mitológiai szerelmespárok egyértelműen elárulták, hogy az uralkodó milyen szerepet szánt mulatókastélyának. Apolló a királyt megtestesítő mitológiai figuraként uralkodott a kutak együttesében: a napszekeret hajtó istenség szobra került a kastély előtti Petit Parcot lezáró vízmedencébe, az épület el őtti parterre egyik díszkútját pedig Létónak, Apolló anyjának szentelték. A kastély ekkori funkcióját legvilágosabban talán az északi szárnyban kialakított Thétisz-grotta szoborcsoportja tükrözte, amelynek középpontjában François GirardonApolló és a nimfák-csoportja állt. A mű Apollót mutatja, aki égi útjáról esténként a tengeristennő palotájába tér pihenni, ahol nimfák fürdetik. A f iatal, gáláns uralkodó mitológiai képe ez, akit vidéki kastélyába visszavonulva kedvesei kényeztetnek.

Jean-Baptiste Tuby: Apolló-kút