A Gyöngymérő nő

Vermeer az 1660-as években hírnevének csúcsára jutott, mindazonáltal stílusa ez idő alatt is folyamatosan változott. A képfelület simább, az ecsetkezelés nagyvonalúbb, a fény valamelyest tompább lett. Ez a gyengéd formaadás a Gyöngymérő nő című képen is megfigyelhető, ahogyan a tér lágy atmoszférája magába olvasztja a nőalak, a tárgyak körvonalait és felületeit. Az ablakon beáradó fény, a figura nemes tartása és gesztusa sajátos emelkedettséget kölcsönöz a képnek, amely nemcsak zsáner, hanem moralizáló allegória is: Vermeer láthatóan összefüggésbe hozta a mérleget tartó nőalakot a háttérben látható Utolsó ítélet-festménnyel, a lelkek megmérettetésével, amely arra inti a nézőt, hogy az evilági dolgok az örökkévalóság felől szemlélve semmit sem érnek.

Johannes Vermeer: Gyöngymérő nő