Johann Anton Krauss és Stuhlhoff Sebestyén

A rokokó szobrászat egyik legkiválóbb Magyarországon működő mestere a Morvaországból áttelepült Johann Anton Krauss volt. Az új irányzat formajegyeit mutatják a jászói premontrei apátság templomába készített stukkószobrai. Ezek az alakok sokat megőriztek a barokk szenvedélyes, érzelmekkel teli ábrázolásmódjából, mégis a mozdulatok keresett bonyolultságával, az öncélúan lebegő drapériák virtuóz kidolgozásával és a formák felszabdalásával a dekoratív szépség, a kecses formák játéka és eleganciája került előtérbe.

Egységes rokokó berendezés ékesíti a tihanyi bencés apátsági templom belső terét, amelyet 1753-1762 között a kolostorban laikus testvérként működő Stuhlhoff Sebestyén faragott. A főoltár megőrizte ugyan a barokk oltárok oszlopos szerkezetét, de az oltárkép keretének szeszélyesen hajladozása és a hullámzó-csavarodó oromzat fellazítja az építészeti struktúrát. A főoltáron és a mellékoltárokon is nyúlánk, táncléptű szentek állnak, a rokokó formálás az emberi alakot ezekben a szobrokban átszellemült, nem evilági lényekké változtatja át. Az egyházatyák ülő alakjaival díszített szószék kihasasodó mellvédjével, hullámzó párkányú hangvetőjével a rokokó szószékek jellegzetes formáját mutatja. A berendezés egységéhez az orgonaszekrény is hozzájárul, amelyre kacskaringós indákat és zenélő angyalkákat ültettek.

Tihany, bencés apátsági templom, belső, 1719-27.