A barokk templombelső

Mint minden barokk enteriőrben, a templombelsőkben is az építészeti közeg foglalja egységes keretbe a képzőművészeti alkotásokat, az oltárokat, a szobrokat, a falakat díszítő stukkókat és freskókat. A főoltár építménye a templombelsők leghangsúlyosabb berendezési tárgya, hiszen asztalánál mutatják be a miseáldozatot, képe vagy szobra jeleníti meg a templom védőszentjét vagy ünnepét. Ebben a korszakban terjedt el az a szokás, hogy az oltári szentség állandó őrzőhelyéül kijelölt tabernákulumokat a főoltáron helyezzék el. A b Nagyszombat, jezsuita templom, belső, 1629-37. arokk főoltárok – főként a korai időszakban – fafaragók által készített retabulumok vagy – s ez inkább az érett és későbarokk jellemzője – az építész által a templom architektúrájával együtt megtervezett építmények. A korai barokk oltárok a szentély falát egy síkban lezáró, szigorúan architektonikus tagolású, többemeletes építmények, amelyeket kisebb-nagyobb méretű képekkel, csavart oszlopokkal és dús ornamentikával díszítettek. A nagyszombati jezsuita templom Baltasar Knilling, bécsi asztalos és Veit Stadler, helyi szobrász által faragott, háromszintes főoltára (1637-40) e típus egyik legnagyobb szabású alkotása. Gazdag szoborgalériájában a fő szinten, kiemelt helyen Szent Adalbert, az esztergomi egyházmegye védőszentje és Szent Miklós, a templom titulusszentje áll, a két apostolfejedelem, Péter és Pál kíséretében. Az evangelisták és az Ószövetség alakjai, a jezsuita rend szentjei mellett az oltárt koronázó Boldogasszony kíséretében vértanú szüzek és magyar szentek is helyet kaptak.