Az aranyifjú útja

William Hogarth minden idők egyik legnagyobb szatirikusa. Festményeiben és grafikáiban nagy elszántsággal leplezte le a 18. századi Anglia társadalmi visszásságait, a politikai korrupciót, és a különféle társadalmi rétegek, különösen az arisztokrácia álságos viselkedését. A festő saját erejéből küzdötte fel magát és vált London egyik legkeresettebb művészévé, de magasabb körök csillogó életformája sohasem vonzotta, azt mindig kritikus távolságtartással szemlélte. Mélységesen elítélte a nemességet majmoló újgazdagokat. Az ő példájukat figurázza ki Tom Rakewell alakjában, Az aranyifjú útja című metszetsorozat főszereplőjében, akit a divatos élet és a rang utáni vágya hajszol arra, hogy apjától örökölt vagyonát egyre nagyobb és képtelenebb kiadásokba bocsátkozva elherdálja. Az ostoba ifjú vakon követi mindazt, amit az arisztokrata ideál megkövetel: bőkezű mecénása a felkapott művészeknek, a szabónak, a táncmesternek, a vívómesternek és a szajháknak. Érdekházasságra kényszerül, elvesz egy vagyonos öregasszonyt, de az adósok börtönét nem tudja elkerülni, s szánalmas életét a bolondokházában végzi. Haszontalan életének stációit Hogarth kegyetlen iróniával ábrázolja, felfedve a társadalom eltorzult értékrendjét, amely a hitványságot erényként ünnepli, az úri bolondériát művészetté avatja.

William Hogarth: Az orgia. (Az aranyifjú útja 3. képe), 1732-35. London, Sir John Soane's Museum. 62,5 x 75 cm. Olaj, vászon.