Tiepolónak a velencei Palazzo Sandit díszítő, 1725-ben befejezett freskója, amely a fiatal festő csillogó tehetségének egyik első bizonyítéka. A tükörboltozatú mennyezet közepén Athéné trónol, Hermész, az ékesszólás művészetének istene kíséretében. Alattuk Amphión, Zeusz és Antiopé fia áll a sziklán, amint Hermésztől kapott lantján játszik, amelynek csodatévő erejétől Théba városának leomlott falai maguktól egymáshoz illeszkednek. Balra Bellerophontész látszik Pégaszoszon, a költők paripáján lovagolva, és dárdájával ledöfi Khimairát, az oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú szörnyeteget. A jobb oldalon Héraklész alakja tűnik fel, ahogyan megkötözve maga után rángatja a Kerkópszokat, Ókeanosz és Theia iker-fiait, akik a ravasz csalók és hazudozók voltak, és szélhámosságaikkal mindenkit rászedtek. Végül, a másik hosszanti oldal mentén Orpheusz látszik, aki csodálatos muzsikájával úgy meghatotta az Alvilág fejedelmét, hogy az visszaengedte kígyómarástól meghalt feleségét, Eurüdikét, és Hádész birodalmának őrét, a háromfejű kutya képében ábrázolt Kerberoszt is megszelídítette.
