Az épület

A templom, amelyet Dominikus Zimmermann tervezett, két ütemben épült fel. Előbb a szentély készült el, amelyet 1749-ben szenteltek fel. Nyilván azzal a megfontolással, hogy ha a hosszház anyagi okokból mégsem épülne meg, önálló kápolnaként is lehessen használni. Végül is minden jól alakult, és 1754-re elkészült a gyülekezeti tér is. Alaprajzában az elliptikus forma egy variánsát muta tja: két félkör alakú, egymáshoz kapcsolt téregység adja meg geometriai kontúrját. Ezt a térmagot kettős pillérekből álló gyűrű övezi, amelyet keskeny körüljáró vesz körül. Az épület a csarnoktemplom típust ötvözi az ovális térformával. Ezt a zarándoktemplom különleges igényei indokolják: olyan teret kellett alkotni, amelyben a zarándokok elérhetik a kegyszobrot, anélkül, hogy a hosszházban folyó szertartást vagy az ott imádkozókat megzavarnák. Zimmermann ezért az ovális központi teret és a négyszögletű kórust olyan mellékhajóval zárta körbe, amely körfolyosóként szolgál. A főtérben támaszok ritmusát az építész úgy alakította, hogy fő- és keresztirányban szélesebb, az átlókban keskenyebb pillérközökkel nyíljanak a fő tér felé. A templom oldalfalain hatalmas ablakok nyílnak, amelyek át a belsőbe áramló napfény a körüljáró pilléreibe ütközve különleges fény-árnyék viszonyokat teremt a térben. A térélmény egyedülálló: az óriási pillérpárok és a nagy kiterjedésű boltozat – egy könnyített szerkezetű álkupola – szinte lebegni látszanak.

Wies, zarándoktemplom, alaprajz. Dominikus Zimmermann, 1746-54.