A wiesi kegyszobor. A kegyszobor és a templom története

Minden kifinomultságuk ellenére a bajor rokokó templomok abban a paraszti kultúrában gyökereznek, amely alig változott a középkor óta. Hogy ebben a világban még történtek csodák, s az emberek ezt természetesnek vették, a bajorországi Wies zarándoktemplomának története és épülete tanúsítja.

A környék híveinek lelki gondozását ebben az időszakban a közelben fekvő Steingaden bencés kolostorának szerzetesei látták el. Történt, hogy 1730-ban, amikor a nagypénteki körmenethez szükség volt egy Krisztus-szoborra, egy padláson régi faszobor töredékeire találtak. Részeit összeillesztették, rongyokkal kitömték, majd az egészet vászonba burkolták és befestették. Három évig ezt az egyszerű szobrot hordozták a körmeneteken, mígnem beszereztek egy jobbat, a régi szobor pedig a helyi fogadós unokatestvére, Maria Lori tulajdonába került, aki egy parasztasszony volt, és a közelben, „in der Wies” [a völgyben] lakott. Egy hónappal később észrevette, hogy a szobor valódi könnyeket hullat, s mivel a csoda megismétlődött, hamarosan az egész környék hírét vette. Az erdőkkel övezett rét nemsokára tömegével vonzotta a zarándokokat, rövidesen csodálatos gyógyulások történtek. A szobrot egy kis kápolnába helyezték, de mivel voltak napok, amikor több ezer zarándok érkezett olyan távoli helyekről is, mint Csehország, a Rajna-vidék vagy Svájc, a steingadeni apát 1745-ben elhatározta, hogy az új kegyhelyen díszes templomot építtet.