A San Pietro a 17. század elején
A Michelangelo által tervezett reneszánsz bazilika építése a kupola elkészültével (1593) megakadt, az épület főhomlokzatának felépítésébe nem fogtak bele. Az egyház vezetői ugyanis – a tridenti zsinat utáni reformok szigorú szellemében – nem tartották volna helyesnek, hogy a kereszténység főtemploma a Michelangelo-féle centrális alaprajzzal és a Pantheonra emlékeztető homlokzattal, tehát végeredményben „pogány” formában épüljön fel. A reneszánsz terv „hibáit” úgy kívánták kijavítani, hogy elhatározták annak latin kereszt formára való kibővítését és egy ennek megfelelő új főhomlokzat építését. A tervek elkészítésére a Szent Péter-székesegyház építésének munkálatait irányító bíborosi testület 1607-ben pályázatot írt ki, amelyet Carlo Maderno nyert meg, és a következő évben, irányításával meg is indult az építkezés.
Maderno a feladatot úgy oldotta meg, hogy Michelangelo épülete a lehető legkevesebb változtatást szenvedjen: a centrális teret kelet felől három boltszakaszos, oldalkápolnákkal bővített hosszházzal egészítette ki, amely lényegében az IlGesu alaprajzi rendszerét tükrözi. A hajó elé egy széltében elterülő előcsarnok került, amely az ókeresztény bazilikák narthexére emlékeztet. A homlokzat kialakításában az épület oldalhomlokzatainak Michelangelo-féle architektúrája volt a mintakép. Maderno átvezette azok kétszintes, óriáspilaszteres tagolását és a balusztráddal koronázott attika motívumát. A féloszlopokkal tagolt középszakasznak, amely a kapu fölött a pápa áldásosztó erkélyét foglalja magába, úgy adott hangsúlyt, hogy enyhén előreugró rizalittá formálta és föléje timpanont helyezett. A végeredmény egy szélesen elterülő, síkszerű és kissé monoton homlokzat lett, amely inkább hasonlít palotához, mint templomhoz. Maderno a vízszintes kiterjedés egyhangúságát ugyan szerette volna ellensúlyozni azzal, hogy a homlokzat két szélére harangtornyokat épít, a talaj rossz minősége és az alapozás hibái miatt azonban a tornyok csak az attika magasságáig épültek föl, ami tovább erősítette a homlokzat horizontális hangsúlyát.