A négyezeti pillérek

Hogy a baldachint és a kupolateret összhangba hozza, Bernini a Michelangelo által tervezett négyezet monumentális architektúráját is kiegészítette. A bronz építmény sötét színe és dinamikus formája hatásos kontrasztba lép az őt közrefogó reneszánsz architektúra fehér márvány felületeivel és azok sz igorú tektonikájával. Ugyanakkor Bernini a pillérek felületén újonnan kialakított erkélyek mozgalmas alakításával plasztikus súlypontokat vitt Michelangelo mértéktartó formái közé. Az ókeresztény bazilika szőlőindás oszlopainak beépítésével – Hans Kaufmannt idézve – „harmonikusan árnyalt felső szólamot” teremtett a baldachin nagy oszlopainak „zengő akkordja” mellé.

A pillérek erkélyei négy különösképpen tisztelt ereklyét őriznek: a lándzsa hegyét, amellyel a megfeszített Krisztus oldalát átdöfték, egy darabot Krisztus keresztjéből, amelyet a legenda szerint Nagy Konstantin anyja, Szent Ilona talált meg, Veronika kendőjét, amellyel Jézus arcát a keresztúton megtörölte, valamint Szent András apostol fejereklyéjét. A relikviákat a régi székesegyházban kétemeletes építményekben tartották, amelyben alul oltárasztal, fölötte az ereklye számára kialakított erkélyes, baldachinos architektúra emelkedett. Bernini tulajdonképpen ezt az elrendezést vitte át a négy kupolapillérre: az erkélyes aediculák a középkori baldachinforma barokk átfogalmazásai, de már nem szabadon állnak, hanem csak homlokoldalukat megmutatva a pillérek belsejében rejtőznek, míg a hatalmas kupola közös koronázó elemként emelkedik föléjük.