Tananyag választó:
Caravaggio, Michelangelo da

Caravaggio, Michelangelo da (1569 – 1609): Észak-olasz manieristáknál nevelkedett, nagy hatással volt rá a velencei kolorit. Rómában Cavaliere d'Arpino tanítványa lett. Fél alakos zsánerképeinek naturalizmusát vallásos tárgyú kompozícióiba is átvitte Gyilkossági ügybe keveredve 1606-ban Nápolyba menekült. Innen is Máltába, majd Szicíliába ment, 1609-ben ismét Nápolyban működött, s amikor ismét Rómába indult, útközben gyilkos láz áldozata lett. Az akadémisták, a Carracciak követői a művészet megrontóját látták benne, mégis nagyon népszerű volt és még a bolognai festőkre, Renire, Domenichinóra és Guercinóra is hatással volt. Lázasan tanulmányozták a Rómában megfordult idegen festők: Rubens, a flamandok (főként az utrechti caravaggisták vezéralakja Gerard van Honthorst), és a franciák is (Valentin, Vouet). Nápolyban követői, Salvator Rosa és a spanyol Ribera önálló iskolát teremtettek.

Carracci

Carracci: Bolognai festőcsalád. Tagjai a 16-17. század fordulóján működtek, de befolyásuk jelentős maradt a 18. századig. Lodovico két unokaöccsével, Agostinóval és Annibaléval 1582-ben Bolognában megnyitották az Accademia redegli Incamminati festőiskolát (az elnevezés jelentése: „helyes útra tértek akadémiája”). Az iskola erősen eklektikus szellemű, szembefordulva a Raffaellót és Michelangelót egyoldalúan követő manierizmussal, a festőiség, Correggio és Tiziano irányára is hangsúlyt fektettek. A nagymesterek hagyománya, a természet követése, az emberi test tanulmányozása volt programjuk. Iskolájuk legjelentősebb tagjai: Domenichino, Guido Reni, Albani, Lanfranco és Guercino.

Carracci, Agostino

Carracci, Agostino (1557 – 1602): Olasz festő. Eredetileg ötvösnek tanult, s így jutott el a rézmetszés technikájához. Mint festő, előbb bolognai manieristák és unokabátyja, Lodovico tanítványa volt, majd a velenceiek és Correggio munkáin képezte magát. Működött Bolognában, Pármában, Velencében és Rómában. Író és költő is volt, az akadémián ő adta elő az elméletet.

Carracci, Annibale

Carracci, Annibale (1560 – 1609): Olasz festő. Előbb unokabátyja, Lodovico tanítványa volt Bolognában, majd Parmában Velencében Veronese, Rómában Michelangelo és Raffaello munkáin fejlesztette tovább művészetét. Bolognában, 1597-től főleg Rómában működött. Stílusa eleinte főleg Correggióra emlékeztetett, de erősebb naturalizmussal. Életműve témákban és műfajokban igen gazdag: festett oltárképeket, vallásos, mitológiai és profán históriaképeket, portrékat, zsánerképeket és tájképeket is. Bolognában Lodovicóval és Agostinóval közös munkájaRomulus és Rémus története a Palazzo Magnaniban (1589) és Herkules munkáia Palazzo Sampieriben (1591). 1597 Alessandro Farnese bíboros meghívta Rómába a Palazzo Farnese kifestésére. Az együttes tervét Agostino készítette, a kivitelezés legnagyobbrészt Annibale és tanítványainak munkája. Fontosabb oltárképei: Mária mennybevitele( Róma, Santa Maria del Popolo), Krisztus megjelenik Péternek(London), Pieta (Nápoly). A budapesti Szépművészeti MúzeumKrisztus és a szamáriai nőcímű képét őrzi.

Carracci, Lodovico

Carracci, Lodovico (1555 – 1619): Olasz festő. Prospero Fontana, egy Correggio-követő bolognai festő tanítványa volt, majd Firenzében, Parmában és Velencében képezte magát tovább, leginkább Correggio volt rá döntő hatással. Rómában és Piacenzában is dolgozott, de fő terepe Bologna maradt. Kiváló tanár volt és igen jártas a festői technikákban.