A perspektivikus ábrázolásnál alkalmazott módszer, melynél a képsíkkal nem párhuzamos felületek a perspektíva szabályainak megfelelően, a sík vetületen a távolság arányában fokozatosan kisebbednek.

(görög, tonosz – feszültség, lendület, színárnyalat), a festmény színeinek finom árnyalata, annak fokozatai. A festmények összképét általában egy alaptónus határozza meg, a többi szín ennek rendelődik alá.

Az ókori görög és római művészetfelfogáshoz való visszatérés.

A természetet aprólékosan és közvetlenül visszaadó (naturalista) ábrázolást követő irányzat, amelyet a 19. században pejoratív értelemben materializmusnak is neveztek, illetve a fényképezéssel hoztak összefüggésbe. Az elnevezés a natura=természet szóból ered, és a természetnek vagy az emberi természetnek tudományos igényű tanulmányozását értette alatta, például Zola.

A perspektivikus ábrázolásnál alkalmazott módszer, melynél a képsíkkal nem párhuzamos felületek a perspektíva szabályainak megfelelően, a sík vetületen a távolság arányában fokozatosan kisebbednek.

A valósághoz legközelebb álóó ábrázolási forma.

az a képzőművészeti módszer, melynek során a tárgyi világot aprólékosan mutatja be az alkotó kitérve a jelentéktelennek tűnő részletekre is. Célja a valóság illúziójának felkeltése. Elsősorban a figuratív művészeti stílusok sajátossága.