Illuzionisztikus freskók

Az illuzionisztikus mennyezetfreskó itáliai nagymestere, Andrea del Pozzo I. Lipót császár meghívására 1702-ben Bécsbe költözött. Művészete itteni tanítványa és munkatársa, az innsbrucki származású Christoph Tausch révén jutott el Magyarországra, aki 1709-13 között a trencséni jezsuita templom ragyogó belső díszítését készítette. A templombelsőben a jezsuita művészet teljes kelléktára felvonul: a mennyezeten látszatkupola és merészen rövidülő, a mennyekben lebegő alakokat mutató freskó, az oltárépítményeken, az építészeti tagozatokon pedig az arany és a festett márvány gazdag pompája ejti ámulatba a szemlélőt. A hazai illuzionisztikus mennyezetképek festői gyakran dolgoztak Pozzo könyve, a Festői és építészeti perspektívanyomán, például az az ismeretlen mester, aki a kassai domonkos templom mennyezetképeit festette. A mintakönyv egyes lapjainak felnagyításával készült a piarista templom boltozatának látszatarchitektúrája, Jan Stefan Bopovsky Bujak és Anton Schmidt műve. A látszatarchitektúra magyarországi népszerűségét Antonio Galli-Bibiena tevékenysége is mutatja, aki bolognai eredetű, Európa-szerte szívesen foglalkoztatott színházi festő családból származott. Legfontosabb magyarországi műve a pozsonyi trinitárius templom dekorációja, ahová oltárokat tervezett és megfestette a fantasztikus architektúrájú, imitáló freskót.

Antonio Galli Bibiena: Látszatkupola, 1744-45, Pozsony, trinitárius templom, freskó.