Kracker, Sigrist és a kései Maulbertsch

A felvilágosodás terjedésével a racionális művészetfelfogás nem hagyta érintetlenül az egyházi festészetet sem. A korszak nagy főpapi mecénásai között Eszterházy Károly egri püspök tudatosan törekedett arra, hogy az általa rendelt műalkotások mondanivalója tiszta, áttekinthető kompozíciókban, tényszerű, a történeti hitelesség szabályaival fegyelmezett formában nyerjen kifejezést. Amikor az 1779-re felépült, eredetileg egyetemnek szánt egri líceum termeinek festészeti programját összeállította, a könyvtárterem mennyezetére az egyház megújulását és tekintélye megerősödését hozó tridenti zsinat témáját választotta. A freskó mesterét, Johann Lucas Krackert Bécsbe küldte, hogy a témával kapcsolatban történeti stúdiumokat végezzen, korabeli metszet-mintaképek nyomán vonultassa fel a jelenet egykori szereplőit. A valóságos történeti személyek világos elrendezésben, egyenletes megvilágításban, jól felismerhetően sorakoznak a gótikus látszatarchitektúra terében. A vizsgaterem mennyezetét Franz Sigrist festette ki, művének témája a tervezett egyetem négy fakultása, amelyet nem a barokkban megszokott allegóriákkal, hanem az egykorú tudományosság képviselőinek megjelenítésével ábrázolt. A munkájukban elmélyedő tudósok, a boncolást végző orvosok, a disputázó hittudósok vagy az ülését tartó hétszemélyes tábla tagjai jellemző foglalatosságukban ábrázolva, valószerű hitelességgel testesítik meg a fakultásokat. Eszterházy a pápai plébániatemplom mennyezetképeit festő Maulbertschnek is szigorú utasításokat küldött: Szent István mártír történetének szöveghű, minden festői csapongástól mentes ábrázolását várta el tőle. Többek között előírta neki, hogy a viseleteket korábbi ábrázolások nyomán, korhűen ábrázolja. A festő a kompozíciókat is klasszikus előképekhez, többek között Raffaello Stanzáinak képi sémáihoz igazította. Mindezek eredményeként a mennyezetképeken a tárgyszerűen megfestett történetekre került a fő hangsúly.