- Művészettörténet - 10. évfolyam
- A barokk - bevezetés
- Fogalom gyűjtemény
Accademia del Disegno: Firenze művészeti akadémiája, amelyet 1563-ban Cosimo de’ Medici nagyherceg alapított. Fő szervezője Vasari, első elnöke Michelangelo volt.
Embléma: jelvény, jelkép, a 16. század óta meghatározott szabályok szerint szerkesztik: a képhez (pictura) mottószerű felirat (subscriptio) kapcsolódik, és a kettő együttes jelentését hosszabb, többnyire epigramma formában megírt szöveg magyarázza.
Emblémáskönyv:emblémákat tartalmazó gyűjtemény. A leghíresebbek Roemer Visscher, Jacob Cats, Andrea Alciati, valamint Henkel és Schöne művei voltak.
Emblematika: az emblémák keletkezésével és jelentésével foglalkozó kutatás.
Exemplum:példa, példakép, a képzőművészetben elsősorban olyan ábrázolást jelent, amely a szereplőket morális példaként történeti szituációkban ábrázolja, például Cornelius Scipio a nagylelkűség, Mucius Scaevola a hazaszeretet példája.
Históriafestészet: festészeti műfaj, gyakran csak a latin história kifejezéssel nevezik meg. Bibliai, mitológiai és történeti témák ábrázolását jelenti, és a reneszánsz korszaktól a legmagasabb rangú műfajnak tekintik.
Invenció: lelemény, találékonyság, a retorikában és az erre épülő klasszikus festészetelméletben a kép témájának és kompozíciójának kitalálása.
Kolorizmus: a festészetben a színezés elsődlegessége szemben az ábrázolás más eszközeivel, főleg a rajzzal szemben.
Luminizmus: a festészetben a chiaroscuro, a fény és árnyék elsődlegessége szemben az ábrázolás más eszközeivel, a rajzzal vagy a színezéssel szemben.
Műfaj: művészettörténeti kategória, amely az egyes művészeti ágak (festészet, szobrászat, építészet) felosztására szolgál. A műfaj elsősorban tartalmi osztályozás jelent: a festészetben a história, az arckép, az életkép, a csendélet, a szobrászatban a portré, a síremlék, a kultuszszobor stb. megkülönböztetése jelent ilyesfajta tematikai megkülönböztetést. A műfajt egyébként sokszor technikai (pl. táblakép, freskó, rézmetszet stb.) vagy méretbeli (pl. monumentális szobrászat, kisplasztika stb.) megkülönböztetésekre is használják. A 17. századi festészeti akadémiákon a műfajok szigorú hierarchiáját határozták meg. Legrangosabbnak az embert és az ember cselekedeteit ábrázoló históriafestést tartották, amelybe a történelmi, bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoló művek zöme tartozott, s a portrékat is gyakran öltöztették fel a históriák kellékeivel. A természet képeit „pusztán” lemásoló, utánzó műfajokat, mint a tájképet vagy a csendéletet alacsonyabb rangra értékelték, mégis a 17-18. század folyamán oly nagy népszerűséget élveztek, hogy sok művész számára nyitva állt az út az egy-egy műfajra való specializálódáshoz.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)