barokk (barocco)
A francia rocaille, kagyló szóból ered az elnevezés. KB. 1720/35-1770/80- ig virágzó irányzat, díszítőrendszer, mely főleg az iparművészetben és a belsőépítészetben jelentkezett a barokk művészet túlhajtásaként a rokokó stílus Franciaországban alakult ki kezdetben a hajlított, hullámos felületek, később a csigavonalak, kagylómotívumok, szeszélyesség, aszimmetrikus kompozíció jellemezték. A rokokó szobrászat főleg játékos, dekoratív szobrocskákat, porcelán plasztikákat készített. A rokokó iparművészetét virtuóz formák jellemzik. Egyetemes európai művelődéstörténeti és művészettörténeti korszak és stílus, amely a reneszánszot váltotta fel. A XVI. Század végétől a XVIII. Század közepéig tartott. Egybeesett a katolikus ellenreformációval, a központi hatalom megerősődésével. jellemző rá a szenvedélyek hangsúlyozása, a pompa, a bonyolultság és a keresettség.