Nyolcéves korától kilenc éven át Bécsben, a Szent István-dóm kórusában énekelt, majd hangja mutálása után a maga erejéből tovább tanult. Zongorakísérőként elszegődött a Bécsben működő, nagy nevű olasz zeneszerző és énektanár, PORPORA mellé, ahol a házimunkáért a mester zeneoktatásban részesítette.

1761-ben az Esterházy-család szolgálatába lépett, és közel harminc évig az udvari zenekar karmestere és zeneszerzője. Itt bontakozott ki gazdag életműve, itt mutatták be az Esterházy színháznak írt operáit, vonósnégyeseit, szimfóniáit és gazdag életművének számtalan alkotását. Szoros barátság fűzte Mozarthoz, a fiatal és mellőzött zeneszerzőhöz, akinek sokat jelentett Haydn atyai barátsága. Ötvennyolc éves korában hagyta el először a kismartoni-esterházy-bécsi rezidencia szűk világát és Johann Peter SALOMON hegedűművész hívására Londonba ment. Műveit itt nagy sikerrel mutatták be. Alkotómunkájára is nagy hatással volt ez a londoni kitekintés. Händel oratóriumait megcsodálva ihletet nyert, és megalkotta a Teremtés és az Évszakok c. oratóriumait.

Hatalmas életművéhez több mint 100 szimfónia, mise, opera, vonósnégyes, divertimento, kantáta, oratórium és több száz népdalfeldolgozás tartozik.

A szöveg tartalma ez: Legyen világosság! Amikor a kórus a „Licht” szót énekli – ez a szó magyarul világosságot jelent – egy rendkívül érdekes zenei jelenségnek lehetünk tanúi. A visszafojtott zenekari hangzás ennél a szónál hirtelen kiszélesedik, szinte szemünkbe vágódik a vakító erejű fény. Ujjong a kórus, és a zenekarral együtt hirdeti a világosság győzelmét.

„Az ő muzsikájában kapott új formát a mai szonáta, szimfónia, vonósnégyes. És ezek az új formák az ő zenéjében teltek meg új tartalommal: osztrák, magyar és más népzenei elemekkel... a polgárságnak az érzéseivel és utcai nótáival.” (Gál Zsuzsa)