KUHNAU, Johann (1660-1722)

A hangszeres programzene kezdeteit a zenetörténet J. KUHNAU többtételes Bibliai szonátáitól számítja.

Kuhnau zeneszerzői munkásságának területe:

1. a kéziratban ránk maradt vokális egyházzenei alkotások, főleg kantáták.

2. a 4 kötetben összegyűjtött, nyomtatásban is megjelent billentyűs hangszerre írott szonátái. (Klavir -> klavikord -> csembalo -> zongora) ezek közül 1700-ban jelent meg az örök értékű, napjainkban is tiszta zenei élményt nyújtó hangszeres programzenei ciklus, a 6 Bibliai szonáta.

Kuhnau az ószövetségi bibliai történeteket 6 Bibliai szonátában, fogta egységbe. „ A történetek kiválasztása és sorrendbe állítása határozott ciklus-teremtő koncepciót tükröz. Kuhnau az első kiadásban az egyes szonáták előtt saját szavaival meséli el az adott történetet…A cselekmény leírásában Kuhnau hű marad a Bibliához, adatai pontosak, néhol szó szerint idézi az eredeti szöveget. A lelki mozgatórugók leírása, az Istenbe vetett hit hangsúlyozása és a moralizálás elsősorban az individuális beállítottságú darabokhoz társul, míg a cselekményesebb szonátákban a színes, illusztratív elemek dominálnak. Mindkét megközelítés nyilvánvaló célja, hogy valósággal színpadon pergő, személyesen átélhető cselekményként interpretálja az egyes történeteket.” (Biblische Historien, Péteri Judit)

Johann Kuhnau: 6 Biblia-szonáta

1. Dávid és Góliát harca ( Biblia, Ószövegség: Sámuel I. 16-18)

2. Dávid zenével gyógyítja Sault (Biblia, Ószövegség: Sámuel I. 16-18)

3. Jákob házassága (Biblia, Ószövegség: Mózes I. 29.)

4. Ezékiás halálos betegsége és gyógyulása (Biblia, Ószövegség: Királyok könyve II. 20.)

5. Gedeon, Izráel megmentője (Biblia, Ószövegség: Bírák könyve 6-8.)

6. Jákob halála és temetése (Biblia, Ószövegség: Mózes I. 47.)

Az Ó-szövetség első 5 könyvét a Törvénykönyvének (a zsidók Tórának), de Mózes 5 könyvének is nevezik.

1. Teremtés (genezis)

2. Kivonulás (exódus)

3. Leviták (leviticus)

4. számok (numeri)

5. Második törvénykönyv (deuteronomium)

1. Dávid és Góliát harca

J.Kuhnau: Programja ( Ford. Hanthy Kinga)

„Fölöttébb különös képet fest a Szentírás az óriás Góliátról. Ez az irdatlan alak a természet valóságos szörnyszülötte: hat rőfnél is magasabb termetét rézsisak koronázza, testét pikkelyes páncél, lábát rézvért borítja, hozzá pajzsot s a szövőszék tartórúdjához hasonlatos, vassal kivert hatalmas lándzsát tart maga elé – mind e mázsás teher az óriás erejét bizonyítja. Puszta leírásán is elszörnyed az ember, hogy megrémülhettek hát szegény izraeliek, amikor eleven valójában pillantották meg ellenségüket!

Ott tornyosul előttük rézpáncéljának csillogása a napsugárral vetekszik, csörömpölnek a pikkelyként egymásra csüngő rézlemezek, ő maga úgy fújtat és hörög mintha mindnyájukat fel akarná falni. A hangja félelmetes, mint a mennydörgés. Elébb gúnyolja ellenségeit, majd viadalra hív egy harcost; párharc döntse el melyik nép viselje a szolgaság jármát. Biztos benne, hogy Izráel jogara ily módon a filiszteusok kezébe kerül. De lássatok csodát! Miközben Izráel hőseinek bátorsága inukba szállt, és hanyatt-homlok menekült mind aki az óriást megpillantotta, az pedig szokása szerint csak csúfolódott rajtuk, egyszeribe előállt Dávid, egy bátor kis pásztorfiú: majd ő megverekszik a vasgyúróval. Hasztalan óvták a meggondolatlanságtól, Dávid megmaradt hős elhatározása mellett. Saul király elé járult, s ezt mondta neki: Leterítette a te szolgád az oroszlánt és a medvét is, ha elragadtak egy-egy bárányt a nyájból. Isten segedelmével így jár majd ez a filiszteus is. Ezután Istenébe vetett nagy bizakodással, parittyával és néhány válogatott kővel lépett a hatalmas óriás elé. Azt gondolták erre a filiszteusok: a nagy hős úgy elfújja ezt a csepp ellenséget, mint a porszemet, vagy agyoncsapja, mint a legyet. Megvetően kérdezte Góliát: tán kutyának nézi őt ellenfele, hogy bottal jön ellene, nem pedig katonához méltó fegyverrel? De Dávid nem ijedt meg; Istenéhez fohászkodott, és megjósolta ellenségének, hogy nemsokára ő is kard, lándzsa és pajzs nélkül marad, teteme pedig az ég madarainak és a mezők vadjainak eledele lesz. Ezzel Dávid Góliát elébe toppant, és a parittyájából kilőtt hegyes kővel úgy homlokon teremtette,, hogy a filiszteus nyomban földre zuhant. Még föltápászkodott volna, de Dávid fürgébb volt, és önnön kardjával ölte meg őt, levágott fejét pedig a győzelem jeléül magával vitte a küzdőtérről. Miként előbb a nagy Góliát fenyegetőzésére az izraeliek megfutamodtak, Dávid győzelme láttán a filiszteusok menekültek. Az izraeliek üldözőbe vették őket és tetemükkel szegélyezték az utat. Nagy volt a győztesek diadala; az asszonyok hangszerekkel, vígan vonulta Izráel városaiból a győztesek elé, és így énekeltek:

„Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét” .

Mindezt ekképpen jeleníti meg a Szonáta:

2. Dávid zenével gyógyítja Sault

A szonáta tételei:

- Saul bánata és baja

- Dávid üdítő hárfa-játéka és

- A király kedélyének csillapodása

Sámuel I. 16-18

3. Jákob házassága
A szonáta tételei:
- Lábán háznépének öröme Jákob érkezésekor
- Jákob szerelmi tréfával megédesített szolgálata
- A lakodalom – jókívánságok; Ráhel társnőinek menyasszony-éneke
- Lábán csalása: a becsületes vőlegény ágyába Ráhel helyett Leát fektetni
- A boldog vőlegény nászéjszakája. Szíve rosszat sejt, de ő nem hallgat rá és álomba szenderül
- Jákob döbbenete a csalás felfedezésekor
- A második esküvő, vagyis az első ismétlése
Mózes I. 29.

4. Ezékiás halásos betegsége és gyógyulása
A szonáta tételei:
- Ezékiás király megszomorodott szíve – a halál-hír – szívbéli könyörgés egészségért
- A panaszdal így hangzik: Gyógyíts meg engem Uram – Az „Ó Uram, engem, szegény bűnöst…” kezdetű énekből.
- A király bizodalma, hogy imája meghallgatásra talált; gyógyulása bizonyossá válik, ellenségeitől is nyugalmat talál. A vers így szól: Távozzatok gonoszok, közel a segítség – A fent nevezett énekből
- A gyógyulásán érzett öröm – közben néha az elmúlt bajra gondol, ám csakhamar ismét felejti
Királyok könyve II. 20.

5. Gedeon, Izrael megmentője
A szonáta tételei:
- Gedeon kételkedik az Isten által ígért győzelemben
- Megrémül az ellenség nagy seregének láttán
- Növekvő bátorsággal hallgatja az ellenség álmát és annak megfejtését
- Kürtök és trombiták harsogása, a cserépfazekak csörömpölése, csatazaj
- Az izraeliek üldözőbe veszik a menekülő ellenséget
- Az izraeliek győzelmi ujjongása
Bírák könyve 6-8

6. Jákob halála és temetése
A szonáta tételei:
- Izráel gyermekei felindult lélekkel állnak apjuk halálos ágya mellett
- Bánatuk az atya halálakor – gondolataik a jövőről.
- Utazás Egyiptomból Kánaán földjére
- Izráel temetése, keserű siratása
- A hátramaradottak szíve megvigasztalódik
Mózes I. 47.
(Fordította Hanthy Kinga)