A cigány-együttesek lehetséges csoportjai:
— Hegedű-gardon
— Hegedű-cimbalom + hegedű-kontra
— 3 vonós (prím, kontra, bőgő)
— Legáltalánosabb a vonóskar cimbalommal, klarinéttal, esetleg gordonkával vagy egyéb hangszerrel kiegészítve.
KODÁLY szerint a „….cigány sohasem használ: citerát, furulyát, dudát, harmonikát, dorombot, tekerőt. A pásztorkürt és kanásztülök inkább foglalkozási eszköz, mint zenei hangszer.” (Sebő Ferenc: Népzenei olvasókönyv)
A XVIII. századtól szerte az országban egyre jobban befogadják, megszeretik a cigányzenét. A kor külföldön is híres cigányprímása CINKA PANNA.
(Balázs Béla szövegére Kodály Zoltán Cinka Panna címmel daljátékot írt. Bemutató: 1948
A CIGÁNYZENE fénykora az 1848-as szabadságharc idején , a XIX. században volt. Ezt bizonyítja az ekkor kialakuló cigányprímás nemzedék és a köréjük rendeződő zenekarok, bandák.
A cigányzenészek sajátos kötetlen játékukkal, ékítményes cifrázataikkal erős vibrátókkal, bővített „másodlépésekkel” , a velük született zenei ösztöneikből fakadó rögtönzéseikkel – saját magukat is mintegy révületbe, transzba hozva – bűvölik el hallgatóikat.
A néger népzene dallamvilágából, ritmusképleteiből alakult ki a századforduló szórakoztató zenéje, a dzsessz. Ez a muzsika különös ritmusával, előadásmódjával meghódította a XX. század emberét. A legfontosabb stílusjegyei: az élénk szinkópált ritmus és az improvizálás.
Valamennyien tudjuk, de a népdalgyűjtők tanúsíthatják a leghitelesebben, hogy a népies műdal, más szóval a magyar nóta még a legeldugottabb erdélyi, felvidéki stb. falvakban is megtalálható. A magyar nóta közvetlen elődje, a népzenét utánzó, hangszeres verbunkos muzsika volt.
Ez a zene a cigányzenészek közvetítésével Kodály szerint „… az első tömeges megjelenése olyan közérthetően magyar népszerű zenének, amit még ma is mindenki annak érez. Fél évszázadon át ez volt az ország zenei köztudata.”