A hangnem valamely meghatározott szerkezetű hangsor és annak abszolút hangmagassággal meghatározott helye.
D-dúr = D-re épített dúr szerkezetű hangsor
a-fríg = a-ra épített fríg hangsor
h-moll = h-ra épített moll hangsor... stb.
A hangnem az a rendszer, amelyben az egyes hangok, akkordok értelmezést nyernek.
Egy abszolút magasságú "e"-hang pl.:
A kromatikus hangok lejegyzése és elnevezése a szomszédos diatonikus hangok módosításával történik, fél hanggal fölfelé kereszttel (#) vagy fél hanggal lefelé bével (b).
A „c” és „d” hang között lévő fekete billentyű „cisz” és „desz” is lehet, az „f” hangot az „e” fölemelt „eisz” hangjaként is értelmezhetjük, vagy a „g” hangot kétszeresen fölemelve (g-gisz giszisz) „giszisz” keletkezik, amelyet az „a” billentyűvel szólaltatunk meg. Ezt az azonosságot nevezzük enharmóniának. A „cisz” hang enharmonikus a „desz” hanggal, az „f” az „eisz”-szel, a „giszisz” az „a”-val.
A különböző nevű enharmonikus hangok szükség esetén helyettesíthetik egymást, az átértelmezés azonban a hang törekvési irányát is megváltoztatja. A fölfelé történt módosítással létrejött hang fölfelé törekszik, és fordítva.
Azokon a hangszereken, amelyeken a játékos képezi a hangot – fúvós, vonós, énekhang stb. –, az enharmonikus hangok magassága – minimális mértékben – különbözik egymástól. Ezzel szemben az ún. enharmonikus hangszerek esetében, amelyek mechanikusan hozzák létre a hangokat – zongora, orgona, ütők stb. – az enharmonikus hangok teljesen azonos magasságúak.
AZ ENHARMÓNIA
(harmóniában, egybehangzásban)
Két azonos magasságú, de különböző elnevezésű hang, amelyek közül legalább az egyik – de gyakran mindkettő – más-más törzshangból származik.
Az enharmónia jelenségét a zongorabillentyűkön szemléltethetjük legjobban. Ha az oktávot 12 félhangra osztjuk, látjuk, hogy ugyanaz a billentyű (hang) két hangnévvel is szerepelhet, attól függően, hogy milyen módosítással keletkezett.
1. A kromatikus skála 12 félhangja
2. Kétszeresen módosított hangok
3. Egyszeri módosított hangok
4. Diatonikus törzshangok
A „c” és „d” hang között lévő fekete billentyű „cisz” és „desz” is lehet, az „f” hangot az „e” fölemelt „eisz” hangjaként is értelmezhetjük, vagy a „g” hangot kétszeresen fölemelve (g-gisz giszisz) „giszisz” keletkezik, amelyet az „a” billentyűvel szólaltatunk meg. Ezt az azonosságot nevezzük enharmóniának. A „cisz” hang enharmonikus a „desz” hanggal, az „f” az „eisz”-szel, a „giszisz” az „a”-val.