A gregorián elnevezés NAGY SZENT GERGELY pápára utal, aki a VI. sz.-ban összegyűjtötte és rendszerezte a szájhagyományban élő latin szövegű templomi énekeket.
A korális, szemben a hangszeres zenével, kifejezetten énekkarral, énekhanggal (chorus = énekkar) előadott mű. (A korál szó a reformáció óta protestáns népéneket is jelent.)
A különböző nyelvterületek neumái enyhén eltérő rajzolatúak. Lényegük azonban mind az egyházi, mind a világi zenében azonos, csupán a dallam járására emlékeztetnek.
A különböző rendszerű neumás hangjegyírások közül a XV. századra a francia gyökerű kvadrat (szögletes), és a germán gótikus (patkószög alakú) nováció vált általánossá.
A neumákkal párhuzamosan fejlődött ki a menzurális hangjegyírás. Menzura = mérték. Ebben a notációban még ütemvonal nem volt, a hangjegyek formái azonban már a hangok időtartamát is meghatározták.
A neumák leegyszerűsítéséből, megvastagításából bontakozott ki a gregorián korális kottaírás is.
Hosszú évszázados fejlődés (VI–XII. sz.) eredménye és gyakorlata volt a neumarendszer kialakulása.
Neuma = intés, mozdulat, jel, jelek csoportja.
A vonal nélküli neumák csupán a korábban hallás után megtanult dallamra emlékeztették az énekest.
A kereszténység első évezredében a szentmise állandó részeihez (Kyrie,Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei) tartozó imákat és azok egyszólamú dallamát a hívek jól ismerték. A különböző ünnepekhez tartozó új szövegeket és a hallás után megtanult dallamokat a papok, az előénekesek és a kórus énekelte. Ekkor még nem volt szükség a mai értelmű hangjegyírásra. Elegendő volt a neumarendszer, amelyhez a ritmust a szöveg természetes lüktetése adta.
Az első évezred második felében azonban a virágkorát élő egyházi, gregorián ének, valamint a kezdődő többszólamúság, pontosabb hangjegyírást igényelt. Fordulópontot a IX. sz.-ban Arezzoi GUIDO (areccoi gvidó) négyvonalas rendszere jelentette, amelyben az első vonal piros, a további három vonal sárga szín volt.
– Altkulcsban jobbára a mélyhegedű szólamát írják, ezért brácsakulcsnak is nevezik. (Brácsa, angolkürt, altharsona használja leggyakrabban.)