A prozódia elmélete a zene és az énekelt szöveg hangsúlyainak helyes egybeesését tanítja. Európai úttörői: Schubert, Brahms, Kodály, Bartók, Bárdos stb.
A RITMUS
A ritmus a hangzó zene egyes hangjainak egymáshoz viszonyított időtartama. A modern kottaírás a különböző ritmusértékeket a hangjegy formájával jelöli.Minden hangjegyértéknek megvan a megfelelő szünetjele is.
A tempó független a
– hangjegyértékektől ( fél, negyed, nyolcad stb.)
– az ütemek fajtáitól (3/4, 2/4, 6/8 stb.) – és a ritmustól
A tempó a zene elhangzásának iramát, gyorsaságát, sebességét jelenti.
Főleg olasz, latin műszavakkal jelöljük.
A tempómérés legfontosabb eszköze MÄLZEL világszerte ismert találmánya, (1816) a metronóm. Jele: M.M. és az utána álló hangjegy és egy szám. Pl. M.M. = 70 ez azt jelenti, hogy a számokkal (40– 80>208 100>) ellátott ingavezető sínen a csúszó súlyt rá kell állítani a 70-es számra. Ebben az esetben a készülék percenként 70-et kattan és egy kattanásra egy negyed értéknyi hangot kell megszólaltatni.
Alkalmazkodó ritmusról akkor beszélünk,ha a dallam ritmusa a szöveg lejtéséhez alkalmazkodik. Ez a jelenség a magyar népzenében is gyakori. Lejegyzése bonyolult, de előfordul, hogy a szerző (népdalgyűjtő) a szöveg ritmusát apró kottaképekkel jelöli.
Előadási jele: parlando, parlare = elbeszélve
rubato, tempo rubato = szabadon, szabad tempóban.
1. Átkötéssel
Azonos hangmagasság esetén, bármilyen ritmusértékkel meghosszabbítható az adott hang ütemvonalon túl is. Egy hangot többszörösen is átköthetünk.
Kiindulópont az egész hang, a rövidebb ritmusértékeket felezéssel kapjuk meg.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
