A görögök átvették a folyam menti kultúrák emlékeit és a zenét az általános műveltség, a személyiségnevelés eszközévé fejlesztették. Jellemző, hogy nem várták el egy köztiszteletben álló személytől, hogy járatos legyen a tudományban, de azt elképzelhetetlennek tartották, hogy ne tudjon énekelni.
PLATÓN szerint „Azért van olyan óriási fontossága a zenei nevelésnek, mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal, azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik, aki pedig nem, azt éppen ellenkezőleg.”
Első Delphoi Apolló himnusz
(L. Kecskés András)
A programzene lényegét tekintve a zenetörténészek véleménye nem egybehangzó;
1./ Vannak akik a programzenét az abszolút zene ellenpólusának,
2./Vannak olyanok is szép számmal, akik a zenét egységesen ősidőktől fogva programzenének tekintik.
Bryan Crimp véleménye szerint: „…a programzene pontosan annyi idős, mint maga a zene.”
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
