A KRÉTAI ÉS A MÜKÉNÉI KULTÚRA
Az Égei-tenger térségében a legrégibb civilizáció és kultúra Kréta szigetén fejlődött ki. Ennek kezdete az i. e. 3000. év tájékára tehető. Ettől kezdve a krétai kultúra töretlenül virágzott az i. e. 1500-as évekig. A krétaihoz nagyon hasonló mükénéi kultúra Görögország késői bronzkorszakának idején, i. e. 1600 és 1100 között virágzott, és hirtelen pusztulással ért véget az i. e. XII. században. A gazdag mükénéi kultúra leleteiből az angol Arthur John Evans arra következtetett, hogy egy ilyen magas kultúrát teremtő nép már nem nélkülözhette az írást. Ilyen irányú kutatásai Krétára vezették, ahol 1900 tavaszán Knósszoszban meg is találta az első ismert krétai írott emléket. Rengeteg írásos égetetlen agyagtáblát fedezett fel Phaisztoszban is. E leletek alapján háromféle írást különített el. Az i. e. 2000 és 1650 közötti időben képszerű jeleket (ember, ló, kocsi, kéz, csillag stb.), hieroglifákat használtak írásra. Ez a hieroglifikus írás i. e. 1750-re már vonalas (lineáris) jelekké egyszerűsödött. Ennek a lineáris írásnak kétféle változata különült el. Az első fajtát („lineáris A”) kb. i. e. 1400-ig használták.
Ez még megfejtetlen. A második fajta írás, a „lineáris A”-nak még tovább egyszerűsödött válfaja, az ún. „lineáris B” írás i. e. 1400 körül terjedt el, tehát a görögök Krétán való megjelenésével nagyjából egy időben.
1939-ben Carlo Blegen amerikai professzor Kuruniotisz görög régésszel karöltve a Peloponnészoszi-félszigeten a régi Püloszban (a mai Epano Englianosz nevű település mellett) a homéroszi Nesztor palotájában mintegy 600 „lineáris B” írású agyagtáblát talált. Mind az utóbbiak, mind a krétai táblák égetetlen agyaglapokba karcolt gazdasági feljegyzéseket tartalmaznak, például leltárakat, anyagkészleteket, adókivetéseket és más kimutatásokat. A „lineáris B” írást az angol Michael Ventris (1922-1956) fejtette meg. Kiderült, hogy a „lineáris B” ősgörög nyelvű és alapjában szótagírás, amelynek jelei közé keveredtek a még felismerhetően képszerű, tárgyakat jelentő jelek is.
A megfejtett írások bizonyítják, hogy a mükénéi kultúra már görög kultúra volt. Az agyagtáblákon csak összesítések szerepelnek, ezekből tehát nem tűnik ki, hogy használták-e a szorzást és az osztást. Talán a számolás megkönnyítésére szolgált, hogy például az adókivetésnél mindig kerek számok szerepelnek (50, 100, 150, 200, 250, 300). Az egyik táblán például ez áll: „28 kos, 22 anyajuh; hiány 50.” A kivetett adó tehát 100 juh volt. A táblák szövegei alapján azt kell hinnünk, hogy nem ismerték a pénzt: súly-, illetve tömegmértékegységeik azonban voltak. Ezeknek a nagyságára csak bizonytalanul következtethetünk, részben a használt edények űrtartalmából, részben pedig az élelmiszeradagok mennyiségéből. A krétai, illetve a mükénéi kultúrák hirtelen pusztulása után, kb. az i. e. 1000. évtől a görögöknek mindent elölről kellett kezdeniük. Csak az i. e. VIII. századra alakult ki az új görög írás, a föníciai írás alapján. Ez az oka, hogy a közbeeső időszakról szinte semmit sem tudunk. Az i. e. VIII. században Görögország területén már nagyjából békés viszonyok uralkodtak. Ebben az időben a civilizáció és a kultúra területén Athén volt a legkiemelkedőbb görög város. Az a korszak, amely a perzsák visszaverésétől (i. e. 478) a peloponnészoszi háborúig (i. e. 431) terjed, a görög történelem ún. klasszikus korszaka, a rabszolgákat leszámítva, igen széles népréteg számára biztosította a politikai szabadságot és a szellemi alkotás lehetőségét. Ekkor épült az athéni Akropoliszon az Erekhtheion, Athéné istennő szentélye. Ekkor készítette szobrait Praxitelész és Pheidiasz. Ekkor írta tragédiáit Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész, vígjátékait Ariszthophanész és ódáit Pindarosz. Ekkor díszítette Athént festményeivel Polügnótosz. Ekkor tanította a filozófiát Szókratész, Platón mestere. Ekkor élt a peloponnészoszi háború történetírója: Thuküdidész. Ekkor ismerte fel a világ anyagi egységét Anaxagorasz. Ekkor fogalmazta meg Démokritosz az atomelméletet. Ekkor rakták le a természettudományok és a mai értelemben vett matematika alapjait.