Forgásszögek

Egy szög két szárát megkülönböztethetjük. Arra gondolhatunk, hogy a szög úgy jött létre, hogy az egyik szárát kiinduló szárnak tekintettük, és attól kiindulva a másik szárát a közös végpont körül forgattuk. Az így kapott szöget forgásszögnek nevezzük. A forgásszög irányított, ezt a szögtartományban lévő körív irányításával jelezzük. A forgásszöget nagyságával és irányával adjuk meg.

A szögnek kétféle irányítása lehetséges: az egyik irányt pozitívnak, az ellenkező irányt negatívnak tekintjük. Ezért a szög nagyságát egy előjeles számmal adhatjuk meg. Az, hogy a két lehetséges irány közül melyik a pozitív és melyik a negatív, megegyezés dolga. Kialakult szokás, hogy ha a síkra rátekintünk, és a szög kiinduló szárát a másik szárba az óramutató járásával ellentétes forgatással vihetjük át, akkor a szöget pozitívnak, ellenkező esetben a szöget negatívnak nevezzük.

Az irányított szögek megadásánál feltüntetjük a szögszárak sorrendjét. Például: (a, b) szög = 60°, (f, e) szög = - 90°.

Forgásszög 360°-nál nagyobb is lehet, például: (c, d) szög = 470°.

Két metsző egyenesnél négy darab szög keletkezik. Közülük a szemköztiek csúcsszögek, és bármely szomszédos kettő egymásnak mellékszöge. Két egyenes hajlásszögének a két mellékszög közül általában a kisebb szöget értjük. Két párhuzamos egyenes hajlásszögét 0°-nak tekintjük.