Az emberiség ősidők óta számlál.
„Kezdetleges fokon úgy számláltak, hogy más-más ujjal mutattak rá a megszámlálni való tárgyakra. A tizedik ujj után ezt elölről kellett kezdeni, de persze azt is jelezni kellett valahogy, hogy az új egyes előtt már egyszer végigfutottunk az ujjakon; az ezután ismétlődő egyes előtt jelezni kellett, hogy előtte már kétszer futottunk végig az ujjakon stb. Így alakult ki a tízes számrendszer: tíz megszámlált egyest egyetlen tízessé foglaltak össze, tíz tízest egy százassá,…” (Péter Rózsa: A számok világa, Budapest, 1948)

A megszámlált mennyiségeket le is akarták jegyezni. Először például úgy, hogy annyi vonást írtak, ahányat számláltak. A vonalkákat pedig úgy rendezték el, úgy csoportosították, hogy könnyebben át lehessen látni.

A csoportosítás olyan számlálási módszer, amelyet például számadó juhászok is alkalmaztak a juhokat nyilvántartó botjukon. Az egyes rovásokat 3-as vagy 5-ös csoportokba sorolták vagy úgy, hogy kihagytak helyet a csoportok között, vagy úgy, hogy áthúzták a csoportokat az 5-ödik jellel.
Fennmaradt például egy 25 000-30 000 éves fiatal farkas-lábszárcsont, amelyen vésett ötös rovátkacsoportok láthatók.

A történelem folyamán a különböző kultúrákban különböző számírásokat találunk. Az egyiptomi matematikai ismeretekről szóló tudásunk egyik forrása a Rhind-papirusz. Feltehetőleg i.e. 1700 körül keletkezett. Az egyiptomiak tízes számrendszerben számoltak, külön számjegyük volt tíz minden hatványának jelölésére, tehát 1-re, 10-re, 100-ra, stb. A babiloniak ékírást és 60-as számrendszert használtak, nádpálcával puha agyagtáblákba írtak, majd azt kiégették. A római számokat mindenki ismeri. Érdekesség, hogy a nagy számok írására is voltak számjegyeik, de ezek nem váltak ismertté. Több nép is használta az alfabetikus módszert a számok írására: az ábécéjük egyes betűije jelentette az 1-et, a második a 2-t, …, és így tovább a kilencedik betűig. A következő betű a 10-et jelentette, az utána lévő a 20-at, stb. Jellemző volt a zsidóknál, grúzoknál, etiópoknál, az ókori görögöknél, szlávoknál. Az ortodox vallásos könyvek még mindig ezt a számírást használják. A nyelvészek szerint az ősmagyarok először hatos számrendszert használtak. A későbbi a hét szó már csak a szűkebb ugor nyelvcsaládra jellemző, és a hetes számrendszer használatára mutat (pl. hétfejű sárkány, a hetedhét ország, a hétpecsétes titok, stb). A történelmi időkben már tízes számrendszert használtak a magyarok.