Tovább haladva a visszafelé gondolkodás útján, az ily módon kialakított táblázat köré valós helyzetet kell komponálnunk. Ez a legnagyobb szabadságot engedő feladatrész, engedjük nyugodtan szabadjára fantáziánkat. Képzeljünk el olyan élethelyzetet, amelyben pont az ismertként feltüntetett adatok állnak rendelkezésre, s a szereplők pont az ismeretlenként megadott adatokra kíváncsiak. Figyelem, itt is ügyeljünk a mértékegységekre, hogy a feladatunk életszerűségét ezáltal is biztosítsuk. Ha grammokban megadott mennyiségek szerepelnek, ne termőföld bevetés hanem recept témakörben gondolkodjunk inkább, hiszen a kisebb nagyságrendek itt jelentenek életszerűséget.
A feladat formába öntésekor ügyeljünk a szabatos megfogalmazásra.
Vegyük észre, hogy míg az egyenesen előre okoskodó feladatmegoldás során a „helyes” végeredmény ellenőrzése könnyű volt, hiszen mindenkinek ugyanaz a megoldás kellett adódjon a hibátlan feladatmegoldás során, addig a visszafelé való gondolkodás során, amikor a végeredmény nem egy mennyiség, hanem egy szöveges feladat megfogalmazása, ahányan vagyunk, annyi féle megoldásra juthatunk, s ezek mindegyike lehet helyes.

Akár egyenes irányban számszerű megoldást keresünk, akár visszafelé irányban szöveges megfogalmazást keresünk egy formális problémára, mindig kereshetünk második illetve harmadik különböző megoldásokat. Értelemszerűen ez a visszafelé gondolkodás esetében könnyebb feladat, hiszen itt a dolgok természeténél fogva számtalan helyes megoldás létezik.
Előre felé gondolkodva a szöveges feladatok hagyományos megoldási menetét követve a második megoldás annyit tesz, mint ugyanannak a végeredménynek a kiszámítása egy lényegileg különböző gondolatmenet felvázolásával és végigkövetésével. (Ez már lényegesen nehezebb feladat, ezért az ilyen második megoldásokat a pontozásos feladatok esetében plusz ponttal szokták jutalmazni a javítók.) Lényegesen különböző a gondolatmenet, ha más matematikai összefüggések alkalmazásával jut el a helyes végeredményhez.