A becslés annál jobb, minél jobban megközelíti a valós végeredményt. A becslés jóságán illetve a becslés pontosságán azt értjük, ha azt is megmondjuk, hogy a valós végeredmény a becsléstől maximum mennyivel térhet el felfelé vagy lefelé. A számegyenest magunk elé képzelve a becslés egy ismert pont a számegyenesen. A valós érték egy esetleg előttünk még ismeretlen pont is lehet, s a becslő pontunkat úgy igyekszünk letenni a számegyenesre, hogy az az ismeretlen ponthoz minél közelebb legyen. Ha a becslő pontunk körül felfelé illetve lefelé kimérünk a számegyenesen egy intervallumot, és azt mondjuk, hogy a valós érték biztosan az intervallum határain belül van, akkor adtunk egyfajta pontossági meghatározást is a becslésünkhöz. A becslésünk ugyanis annál pontosabb, minél kisebb köréje rajzolt intervallumra tudjuk garantálni, hogy a tényleges majdan kiszámítandó pontos érték az intervallumon belül lesz. Ilyen esetben a becslésünket úgy is meghatározhatjuk, hogy a becsült érték, plusz-minusz az intervallum sugara, amellyel felfele és lefele meghatározhatjuk az intervallum határait.
Az intervallum határait úgy is letűzhetjük ha a ténylegesen kiszámítandó értékre adunk egy „alsó becslést” és egy „felső becslést” s ezt tekintve az intervallum határainak a kettő közé tesszük a becsült értéket.

Az alsó becslés olyan becslés, amelyik közelíti a becsülendő értéket, de bizonyosan kisebb annál.

Egy több számjegyű szorzásos vagy osztásos műveletre például úgy adhatunk alsó becslést, ha a műveletben szereplő számokat úgy változtatjuk, hogy a művelet eredménye ne növekedhessen, de a kiszámítás egyszerűbb legyen. Ez szorzás esetén a tényezők csökkentésével, osztás esetén az osztandó csökkentésével és az osztó növelésével érhető el.

A felső becslés olyan becslés, amelyik közelíti a becsülendő értéket, de bizonyosan nagyobb annál.

Egy több számjegyű szorzásos vagy osztásos műveletre például úgy adhatunk felső becslést, ha a műveletben szereplő számokat úgy változtatjuk, hogy a művelet eredménye ne csökkenhessen, de a kiszámítás egyszerűbb legyen. Ez szorzás esetén a tényezők növelésével, osztás esetén az osztandó növelésével illetve az osztó csökkentésével érhető el.