Állítás, logikai érték

Egy kijelentő mondattal kapcsolatban az „igaz”-at, a „hamis”-at a mondat logikai értékének nevezzük.
Azokat a kijelentő mondatokat, amelyekről egyértelműen eldönthetjük, hogy logikai értékük vagy igaz, vagy hamis , kijelentéseknek , vagy állításoknak nevezzük. (Régebben az ítélet elnevezés is használatos volt.)
Megállapodás szerint, ha valamely kijelentést két „függőleges” vonal közé írjuk, akkor ezt, a kijelentés logikai értékének tekintjük. Például: |Az 5 prímszám| = i, |A 8 prímszám| = h. Az előző példákhoz kapcsolódóan: |A| = i, |B| = h.

Néhány példa:
A: Az 5 prímszám.
B: Minden háromszög derékszögű.
C: Itt most esik az eső.
D: Délben finom ebédünk lesz.
E: A 8 prímszám.
F: Moziba megyek.
G: Van pénzem mozijegyre.
H: Itt most fúj a szél.
I: Esernyőt viszek magammal.
J: Ma délután úszni megyek.
K: Ma délután teniszezni megyek.
A példák között az E is kijelentés. Logikai értéke: hamis. Szövegezése azonban szokatlan, helyette természetesebbnek érezzük az igaz logikai értékű „A 8 nem prímszám” kijelentést.
|A 8 prímszám| = h, |A 8 nem prímszám| = i.
Ha ezt a két kijelentést összehasonlítjuk, akkor természetes módon azt mondjuk, hogy a második az első tagadása. Az előző példák között az első kijelentést E-vel jelöltük. A másodikra egyszerűen azt mondhatjuk, hogy az az E kijelentés tagadása.
A D mondatra egyértelműen nem mondhatjuk sem azt, hogy igaz, sem azt, hogy hamis. Bármelyik minősítése vitatható, hiszen megítélése szubjektív, egyéni ízlés dolga. A D mondat, logikai értelemben, nem állítás.