A névelő a beszélő és a hallgató közti viszony előzményére utaló kifejezés, szófaj. A mondatban hangsúlytalan és ragozhatatlan szó. Két csoportra osztható: határozott névelő, mássalhangzós szókezdet esetén -a, magánhangzós szókezdet esetében -az (A fal színes), és határozatlan névelő, alakja az "egy" szó (Tegnap Péter egy tollat talált.).

A névutó viszonyt kifejező szó. Jelölhet helyet (pl. alatt mellé), időviszonyt (pl. előtt, után) vagy valamilyen körülményt (pl. miatt, végett). Rendszerint hangsúlytalanul követik a névszót.