A nyelvi jelek alkottajelrendszernek azokat a legkisebb elemeit, amelyek érzékelhető hangtestből állnak és jelentés fűződik hozzájuk, együttesen morfémáknak nevezzük. A morfémákból szerkesztett jelek, pl. szószerkezeteket (szintagmák) építenek. A morfémákat jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportokba sorolhatjuk, ilyenek a szófajok.

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. Minden ember birtokolhatja, a külső és belső valóság bonyolultságának megragadására és kifejezésére ez a jelrendszer a legalkalmasabb. A nyelv egy olyan jelrendszer, amely közösségi alkotásként jön létre, amelyet évezredek folyamán a társadalom (nemzet) folyamatosan változtatva hozott létre. Egyben olyan társadalmilag elfogadott jel- és szabályrendszer, amely alapja az egyes ember beszédtevékenységének. NYELV=JEL+SZABÁLY+HAGYOMÁNY.
A beszéd a nyelvnek egyéni és aktuális alkalmazása a közlésfolyamatban, a társas érintkezésben, a társadalmi együttélésben. A nyelv állandóan növelhető és változtatható jelek állományából és a jeleket közléssé szervező szabályokból épül fel.

A nyelv legkisebb alkotó elemei a fonémák, ezek élőnyelvi beszédben hangként, írott formában a betű alakjában testesülnek meg. Az önálló hang és betű egymagában nem hordoz jelentést, ezért a tudomány újabb kutatásai szerint a fonémák csak jelelemek. A legkisebb, önálló jelentéssel is rendelkező nyelvi jel a morféma. A morfémák önálló jelentéssel rendelkezve alkalmasak arra, hogy segítségükkel nagyobb egységek, szavak, szószerkezetek jöjjenek létre. A szerkesztett jelek csoportjába tartozik a szó, szószerkezet (szintagma), a tagmondat, mondat, bekezdés és a szöveg.

Betűkép

Az ó-ő a szó végén mindig hosszú

Hosszú ú-s kivételek

Összeolvadás