A kommunikáció eredményességét befolyásoló tényezők

A kommunikáció eredményességét befolyásoló szövegfonetikai eszközök

Az élőszó zenei kifejezőeszközei

Az élőbeszéd megértést segítő eszközei a nyelv zenei kifejezőeszközei és a látható kommunikációs csatornák (gesztus, mimika stb.). De van olyan élőszó (hangzó beszéd), amelyben csak a nyelv zenei eszközei vannak segítségünkre (rádiós beszéd, telefonálás).
Az élőbeszéd abban különbözik az írott szövegektől, hogy a szavakon, mondatokon túl egy összetett hangzásforma is a segítségünkre van. Ezt a fülünkkel érzékelhető jelrendszert metakommunikációnak nevezzük. Mivel a közlésfolyamat a beszéd szintjén valósul meg, mondat-, ill. szövegfonetikai eszközöknek is híjuk őket. A szövegfonetikai eszközök önálló szövegalkotó- és értelmező tényezők. A szövegfonetikai eszközök lényege a közlési többlet.

Az élőszó zenei kifejezőeszközei:

• Hangmagasság, hangfekvés (a hang rezgésszámával jelzett tulajdonság)
• Hangterjedelem (a legmélyebb és a legmagasabb hangok közti távolság)
• Hangerő (a hang hangossági foka)
• Hangszín (a hang kiejtésben megnyilvánuló egyéni színezete)
• Hangsúly (a szavak valamely szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték)
• Hanglejtés (a beszéd dallama)
• eső-ereszkedő (Elmentem sétálni.)
• eső (Elmegy.)
• lebegő (sokáig vártam rá, de...)
• emelkedő-eső (Hová mentek holnap?)
• ereszkedő-felkapó (Miért mentek el?)
• szökő (Juj!)
• Beszédtempó (a beszéd sebessége)
• Szünet (a beszéd tagolására való csöndegység)

Az összetevők általában együttesen jelentkeznek, különlegességük, hogy nincs önálló hangtestük, ezért a jelentésmódosító funkciójukat szavakon, mondatokon, szövegeken valósítják meg.

Szövegfonetikai jelek:
szakaszhangsúly: — rövid szünet: |
szavak kapcsolása: főhangsúly:
hosszabb szünet: kapcsolva tagolás:

A kommunikáció eredményességét befolyásoló nem nyelvi eszközök

Távolságtartás
Gesztusok
Arcjáték és tekintet
Testtartás