Nézz utána az ly történetének! Miért használjuk még ma is?

El tudnád-e magyarázni egy külföldi barátodnak, mi a különbség az ly és a j között?

Mi a közös az ly használatában, a régies családnevek leírásában, és a magyar nyelvben is használt idegen eredetű szavak alakjában?

Írd be az ly-t, vagy a j-t a következő szavak megfelelő helyére: he.., tá.., ha..lék, szenvedé.., ..árat, komo…!

Foglald az előbbiekben kiegészített szavakat mondatokba!

Keress kétértelmű szavakat az alábbi példához hasonlóan: Orsolya – orsója!

Mi a közös az alábbi ly-os szavakban? A példák: métely, moly, karvaly, bagoly, keselyű? Folytasd a sort, ameddig tudod!

Játszd el ugyanezt a játékot j-s szavakkal is!

Mondj példát olyan szavakra, melyekben a j és az ly felcserélése humor forrása lehet!

Köznyelvünk hangrendszerében már nincs meg a régi ly hang, írásunk azonban megtartotta az ly [e.: ellipszilon] betűt, ezért számos szóban hagyományosan ly a j hang jele.

Az ly írására pontos szabályaink nincsenek, mert azok a szavak, amelyek ly-nal írandók, nagyon sokféle eredetűek, különböző jellegűek. Kétség esetén szótárban kell megnézni, mely szavakban írunk ly-t, melyekben j-t. Bizonyos fogódzóink mégis vannak; ezeket tartalmazzák a következő alpontok.

a) Szó kezdetén csak a lyuk szóban és toldalékos alakjaiban írunk ly-t: lyuk, lyukban, lyukból, lyukak, lyuggat, lyukad, lyukaszt, lyukas stb.

b) Ha a j hang a szó végén fordul elő, a jelölésmód tekintetében különbség mutatkozik az egy szótagú és a több szótagú szavak között.

Az egy szótagú szavak közül a következők írandók ly-nal: boly, foly(ik), hely (főnév), mély, moly, súly, süly; gally.

A névmásokban ly-nal jelöljük a j hangot: ily, ilyen, mely, amely, mily, milyen, oly, olyan, amelyik stb.

A két (vagy ennél több) szótagú szavak legnagyobb részében ly-nal jelöljük a szó végén ejtett j-t: bagoly, csekély, fogoly, harkály, kevély, kristály, mosoly, pehely, tavaly, zsindely; akadály, osztály, ragály, tartály; Gergely, Mihály, Ipoly; stb. De: lakáj, papagáj stb. – A szó végén j-vel írandó szavak között többségben vannak az aj, ej végűek: duhaj, karaj (és karéj), óhaj, olaj, robaj, sóhaj, talaj, tolvaj, zsivaj, dörej, zörej stb. De: karvaly, tavaly stb.

c) Jellegzetes szócsoportot alkotnak a lya, lye végződésű szavak: boglya, csigolya, gereblye, hülye, ibolya, korcsolya, nyavalya, pocsolya, pólya, skatulya, zsöllye stb. De: bója (vízi jelzőeszköz), cserje, héja (madár), perje (fű) stb.

Lyuk

Súgólyuk