Az alanynak nyelvtani alakja az alanyeset. Néha egészen határozatlanul, általánosságban gondoljuk az alanyt (általános alany), s akkor magyarosan többnyire nem fejezzük ki külön szóval, hanem az igét többes szám harmadik személyben mondjuk. Például: Letépték a rózsát.
Vannak speciális esetek is, például:
Tanulni kell. Kinek?
Fölösleges boltba menni. Kinek?
Sikerült a feladatot elkészíteni. Kinek?
Ezt a választ lehetett adni az előző három kérdésre: mindenkinek, illetve valakinek. Ugyanis a kell, a fölösleges és a sikerült állítmány általános vagy határozatlan cselekvőre utal. A fenti mondatok azonban nem egyértelműek. Úgy tudjuk egyértelművé tenni őket, hogy a főnévi igenevet személyraggal látjuk el.
Sokszor "az ember" fejezi ki az általános alanyt.
Némely kifejezéseket alany nélkül szoktunk használni s nem is gondolunk hozzájuk alanyt; ezek az alanytalan mondatok, és igéik az úgynevezett személytelen igék. Pl. villámlik, esteledik, alkonyodik.