A nyelvi elemek jelentése az alsóbb szintektől a magasabbak felé haladva egyre konkrétabbá, egyedibbé válik. A többjelentésű szó a mondatban már csak egyetlen jelentésével szokott szerepelni, a mondat általában egyjelentésű, s még inkább igaz ez a szövegre. Az ilyen típusú szöveget az izotópia jellemzi. Az izotóp szövegben egy-egy jelentéshez csak jelentéstanilag illeszkedő (kompatíbilis) elemek kapcsolódhatnak. A szöveg ilyenkor jelentéstanilag egynemű, egyértelmű, egységes (egyetlen mikrotémája azonos a szöveg makrotémájával). Ha egy szövegben a nyelvi elemek többféleképpen is értelmezhetők, vagy a szöveg több témát tartalmaz, a szöveg jelentése is többértelművé válhat, megbomlik az izotópia. Nem ritka, hogy egy közleményből a hallgató vagy olvasó többet vél kihallani, mint ami a szöveg alkotóelemeinek jelentése alapján benne van. Bár a szöveg egyjelentésű, de "a sorok között is lehet olvasni", s a szöveghiány is kaphat szerepet, illetőleg bizonyos szövegelemek gyakorisága is módosíthatja az alapjelentést.

A szövegek mögöttes jelentésével a tartalomelemzés tudományága foglalkozik. Eredményei révén például kideríthető, hogy egy név nélkül ránk maradt kézirat kitől származik, ki írta a névtelen levelet, nő vagy férfi, milyen életkorú, műveltségű és származású embertől való a közlemény stb. A műelemzéseknek is fontos része a tartalomelemzés, hiszen a szépirodalmi művek gyakran hordoznak mögöttes tartalmakat, "többet jelentenek önmaguknál".
Az alsóbb nyelvi szintek elemeinek jelentésbeli jellemzői részben tehát megfigyelhetők szövegszinten is. Ha ugyanarról a témáról más megfogalmazásban, más stílusban vagy nyelvi rétegben, sőt más nyelven írunk, szinonim szövegek keletkeznek. A szövegváltozatokat (egymástól csak kismértékben különböző szövegeket) tekinthetjük paronim szövegeknek, az ellentétes tartalmúakat pedig antonim szövegeknek. A szövegeknek az efféle változatai a szövegfajtákkal, szövegtípusokkal kapcsolatosak.

Ajánlott irodalom
ANTAL LÁSZLÓ: A tartalomelemzés alapjai. Budapest, 1976.
NAGY FERENC: Kriminalisztikai szövegnyelvészet. Budapest, 1980.