A témahálózat vizsgálata az összetevők oldaláról történik, és a mikroszerkezet elemeinek segítségével tehető láthatóvá. A témaátvezető (többnyire) főnevek a tematikus főnév nevet kapták a szakirodalomban. Az aktuális mondattagolás szempontjából az új tematikus főnév megjelenése a szövegben új rémát is jelez. A szövegben a téma és a réma láncszerűen váltja egymást, lineáris előrehaladásuk hozza létre a kapcsolatot a szöveg nagyobb egységei között.
A szövegben előforduló szémáknak természetesen érintkezniük kell egymással, azaz szemantikai összeférhetőség jellemzi őket.

A jelentésszervezés fontos, de nem kötelező eleme a szöveg címe, amely lényeget kiemelő tulajdonsága révén a szöveg egészére hat. A szövegnek bizonyos szavai (kulcsszó, jellemszó) különös jelentőségre tehetnek szert, és ezáltal ráirányíthatják figyelmünket a tartalomra, annak fontos elemére. A szövegszerkesztés tartalmi oldalának kifejezője lehet a gondolatpárhuzam, amelynek formai megjelenítését láthattuk a párhuzamos mondat- vagy textéma szerkesztésben is. A gondolatpárhuzam fontos prozódiai eszköz is egyben (vö. gondolatritmus).

Az újkori novellák tipikus eszköze a vezérmotívum, amelyet a Boccaccio híres novellájában fontos szerephez jutó sólyomról "sólyommotívumnak" (vö. német "Falkenmotiv") is szokás nevezni. A kulcsszó és a vezérmotívum rokon jelenségek, de míg a kulcsszó pontosan megfogható a külső alakjában is, a vezérmotívum erőteljesen tartalmi kifejezőeszköz (bármilyen nyelvi formában utalhat rá a szerző, lényeg a felhasznált nyelvi elemek referenciális azonossága). A vezérmotívumhoz hasonló szerepet játszik a költészetben az allegória, a szimbólum, a sifre és a parabola, bár az allegorikus versek jobban köthetők a formai elemekhez, mint a modern szimbolikus költemények (vö. ADY ENDRE szimbolikus verseivel).

A szöveg felépítésében fontos szerepet játszanak a különféle tartalmi-logikai kapcsolatok. (Elemi fokon már jelentkezik a textémánál is.) A szereplő(k) azonossága összekapcsolhatja a szövegnek egészen távoli részeit is (pl. a montázstechnikával szerkesztett regényekben). Hasonló összekötő elem lehet a helyszín, az időrend, az előzmény és a következmény (ok és okozat), a közelítés és távolodás időben vagy térben, a párhuzamosan zajló események, a konkrét és az általános megjelenítése. Ezeknek a szövegszervező eszközöknek meghatározó szerepük van a szöveg típusának (pl. leírás vagy elbeszélés) kialakításában. Ha egy szöveg szerkesztése az általánosból indul ki, és a konkrét felé halad, akkor deduktív, ha a konkréttól az általános felé, akkor pedig induktív szövegről beszélünk.