A szépirodalom sem nélkülözheti a csoportnyelvi szókincs egyes elemeit. A szakszavak vagy a rétegnyelvi szavak a regényekben, elbeszélésekben stb. alkalmasak a helyszín, illetőleg a szereplők bizonyos fokú jellemzésére, élénkíthetik is a stílust. JÓKAI MÓR sem tudta volna szakszavak megkerülésével ilyen élethűen ábrázolni a bánya és a vasútépítkezések világát "Fekete gyémántok" című regényében.

A szépirodalom sem nélkülözi a csoportnyelvi szókincs egyes elemeit. Ezt illusztrálja az alábbi regényrészlet.

"Szaffarán Péter átka beteljesedésnek indult: Ne zöldüljön fű azon a mezőn!Még ugyan zöldül a fű azon a mezőn, de alant a föld keblében nem tudni, mi történik?
A részvénytársaság igazgatója azt a védelmet gondolta ki a tárnaégés ellen, hogy minden hozzájárást betömetett: tárnák, aknák nyílásait; így ha nem fér a küllég a tűzhöz, magától el kell aludni.
Hanem abból aztán az a nagy baj támadt, hogy a szénkészlet elfogyott, s nem volt mivel tüzelni a kohókban.
Próbáltak fával tüzelni, erdő volt elég; hanem azzal meg nem tudott bánni a kezelő személyzet, s tömérdek vasat rakásra rontottak.
Vasúti sínek helyett csak úgy hevertek a hámor körül a kilökött medvék.
Mert a hámorhoz is összeszedték a külföldi gyárakból, aki csak kimustrált, hasznavehetetlen, korhely és kontár munkás volt, csak hogy ők port hinthessenek vele a világ és a részvénytársaság szemébe, hogy nekik nagyban dolgozó gyáruk emelkedett ki egy varázsütésre.
Az igaz, hogy a varázsütés megvolt, hanem egészséges kalapácsütés többet ért volna annál.
Álmodni sem lehetett arról, hogy a szerződött síneket a vasúti vállalkozóknak a határnapra elő tudják állítani. A biztosíték úszott! Viszont a vasútépíttetők biztosítéka forgott nagy veszélyben, ha a kitűzött időre a vasút a közforgalomnak át nem adatik.
Így aztán egymásba fogódzva tárnarészvény vállalat és a vasútvállalattal, hengergőztek a veszedelmes lejtőn alá, hol az egyik, hol a másik alul, de folyvást lefelé mind a kettő."

Nemcsak epikai művekben, hanem lírai alkotásokban is előfordulhatnak szaknyelvi kifejezések, amelyekkel a költő egész atmoszférát varázsolhat körénk.
"Mikor magányos arcomat
a fényreklámok zöld levében áztatom,
mikor idomtalan fejű
búvár gyanánt bukdácsolok
a múlt mélytengerében, érzem,
hogy árnyékom alattomban leválik
két sarkamról, s ellenkező irányban
eltűnik. Érzem,
nem vár többé az alkalom
nyihogva, fölkantározottan."

Részlet KÁLNOKY LÁSZLÓ "De profundis" című költeményéből