"Tizenkilenc esztendős valék, mikor az egyetemet elhagyám s az atyai házhoz visszatértem; nem oly boldog, mint mikor gyermekjátékaim között szaladgáltam termeiben, mert belvilágom, melyet egykor szerelem és vallásosságból alkota lelkem, eltűnt: de boldog ismét, mint minden ifjú, ki pályája kezdetén állva, erejét győzhetetlennek érzi, s a díjat, melyért küzködni akar, nagyobbnak, mint melyet életünkben találhatunk."
Eötvös József 1839-ben írta ezeket a sorokat. Az eltelt több mint 150 év alatt sokat változott nyelvünk.

A nyelv az emberiség fejlődésének egy bizonyos fokán jön létre, s a gondolkodással összhangban folyton változik. Az ősnyelvből egész nyelvcsaládok alakultak ki, de a nyelvek fejlődése önállóságuk idején sem szűnik meg.

A nyelv változása kiterjed annak minden alkotóelemére.Hangok keletkezhetnek és tűnnek el (pl. az ly egykor önálló hang volt, ma már csak helyesírásunk őrzi emlékét) , szavak alakulnak át viszonyszókká, végződésekké (pl. a határozott névelő a távolra mutató az névmásból alakult ki; a határozóragok névutókból fejlődtek ki).
A legnagyobb mértékben a szókincs változik, ez a nyelvnek a legmozgékonyabb része.

A legnagyobb mértékben a szókincs változik, ez a nyelvnek a legmozgékonyabb része. Ahogyan megváltoznak egy nép életkörülményei, aszerint bővül vagy szűkül a szókészlet is. Egyes szavakra nincs szükség, elavulnak, kivesznek nyelvünkből (pl. isa 'bizony') , másoknak megváltozik a jelentésük (a lábas eredetileg három lábon állt) vagy a hangulatuk (a némber egykor közömbös hangulatú volt) . A gazdasági-társadalmi fejlődés magával hozza a szókincs bővülését. Ha a nyelv belső eszközei (pl. szóképzés, szóösszetétel) nem bizonyulnak elégségesnek, idegen szavakat veszünk át.

Egy nép történetének különböző szakaszaiban más-más nyelvek lehetnek nagy hatással a szókincsre. A kelet-európai pusztákon vándorló magyarok sokat tanultak a szomszédos török népektől. Erről vallanak a honfoglalás előtti török jövevényszavaink is.

pl.:
bor, bors, borsó, búza, dara, gyümölcs, tarló, sarló, eke, boglya, szérű, őröl, sátor, kapu, borjú, bika, ökör, tinó, ürü, kos, kecske, disznó