A nyelvi változások okai ritkán kideríthetőek, hiszen ezek a változások többnyire öntörvényűek és nem tudatosan mennek végbe. Az okok lehetnek belső nyelvi változások és külső, esetlegesen szomszédos nyelvvel való érintkezés hatására bekövetkezett változások is.

A nemzetközi vándorszavak leggyakrabban a nagy világnyelvek közvetítésével jönnek létre és már nemcsak a régi kultúrák elemeit nevezik meg, hanem újabb kori kialakulású szavakat is jelenthetnek. Pl. a magyar 'talpas' szóból ered a német 'tolpatsch' (ügyetlen) kifejezés.

A szóhasadás az a jelenség, amelyben valamely szó alakváltozatai eltérő jelentésű, önálló szókká fejlődnek, vagyis párhuzamos alak és jelentésmegoszlás jön létre. Pl.: kever - kavar, cseléd - család.

A magyar nyelvnek nincsenek olyan régi emlékei, mint a latin, a görög vagy a német nyelveknek. A magyar kereszténység első két évszázadából nincs megmaradt összefüggő nyelvemlékünk.

A gyűjtőnév hasonló dolgok összességét jelenti. A gyűjtőnévképzők segítségével belső szóalkotással, szóképzéssel gyűjtőneveket hozhatunk létre. Nevükben, hangalakjukban már szerepel, hogy milyen azonos dolgokból álló csoportot jelölnek. Ilyen képzőink a -ság, -ség, pl. lakosság, hegység, igazság; illetve az -s képzős főneveink közül a fenyves, tölgyes, bokros és ezekhez hasonló kifejezések. A -zat, -zet képzőnk alkalmanként szintén alkalmas gyűjtőnév képzésére, pl. billentyűzet, ruházat.

Nyelvemléknek tekintünk minden olyan írott, nyomtatott vagy lemezre, hangszalagra stb. felvett szöveget, szövegrészletet, amely a vizsgálat idejénél régebben keletkezett.

(1504—1551 u.) Magyar nyelven alkotó humanista tudós, bibliafordító, akinek az Újszövetség-fordítása az első hazai nyomdában — Sárvár közelében — készült magyar nyelvű könyv (1541). Összeállított latinul egy magyar nyelvtankönyvet, továbbá elsőként alkalm

A történeti szótárak a nyelv történetének bemutatására szolgálnak. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond készítették el a magyar nyelv szavainak első történeti szótárát. A szótár három kötetből áll, 1890 és 1893 között kerültek kiadatásra. A szótár nem hozta meg a várt eredményt, sokan pontatlannak találták. Később egy vastag könyvet írt a szótár hibáiról Ballagi Aladár.

( 1877-1925) Nyelvész, az MTA tagja. ( 1905) Főként magyar nyelvtörténettel és a finnugor nyelvészettel foglalkozott. Művei: Honfoglalás előtti török jövevényszavaink ( 1898) Magyar történeti nyelvtan( 1925)

Az idegen szavak esetében előforduló szókezdő mássalhangzó-torlódásokat a magyar nyelv feloldja. Például brat - barát.

Nyelvészeti kutatók megállapították, hogy a magyar nyelv lassabban változik, mint például az angol nyelv. Az elméletek szerint az indoeurópai nyelvek többnyire gyorsan változnak, de a szabályos hangváltozások tekintetében a magyar nyelv lassabban.

A honfoglalás után, az ómagyar kortól beszélhetünk először nyelvemlékes korról, mert ez volt az első időszak, amikor magyar nyelvű szórvány- és szövegemlékek maradtak fenn az utókor számára.

Szómondatoknak vagy mondatszóknak a mondatértékű szavakat nevezzük. Ilyenek lehetnek például az indulatszavak, az egyszavas megszólítások, módosítószók, igekötők, stb. Pl.: Jaj! Meg. Nóra!

A toldalékok megjelenésével a szavak hosszabbak lettek, így abban az esetben, ha egy három- vagy több szótagú szóban egymás mellé került két rövid magánhangzó, akkor a második szótag magánhangzója eltűnt, a szótag pedig megszűnt. Ezt a tendenciát nevezzük hangzókiesésnek. A hangzókiesés miatt feltehetően megnyúlt az előző szótag magánhangzója és ún. pótlónyúlás következett be.

A módosítószók olyan külön szófajt képviselnek a magyar nyelvben, amelynek segítségével a mondat egy részének vagy egészének értelmét módosíthatjuk azzal, hogy az író vagy beszélő álláspontját, a mondathoz való viszonyát is kifejezzük benne. Ez lehet érdeklődés, bizonyosság, bizonytalanság, helyeslés, tagadás stb.

Ha az író olyan régies jelenséget használ fel művében, mely nem az ábrázolt korból való, akkor anakronizmusról beszélünk. Ilyen például Arany János "Buda halála" című művében a XVI. századi billikom szó használata.

Ha egy szó jelentése elavul, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a szó is elavul. Ilyenkor jelentésbeli archaizmusról beszélünk. Pl.: marha - 'kincs, vagyon'.

A természetes archaizmus beéri egy-egy találó kifejezéssel, néhány régies fordulattal, amelyek képesek felvillantani az ábrázolt kor jellegzetességeit. Az úgynevezett fogalmi archaizmusokat ma is használjuk, de csak szakmai szövegekben, ha szükség van a r

A formai archaizmusok olyan régies szóalakok, amelyek csak formai módosuláson mentek keresztül, megértésük azonban nehézséget általában nem okoz. Irodalmi alkotások korfestésre gyakran használják. Vala=volt, jő=jön, brátim=barátaim, pediglen=pedig.

A nyelvben végbemenő változások miatt találkozunk az ún. archaizmusokkal, vagyis olyan régiesnek ható vagy elavult szavakkal, nyelvi jelenségekkel, amelyek egy korábbi időszak nyelvállapotára utalnak, például a régmúlt vagy az elbeszélő múlt igealakjai. A