László Gyula régész a Baltikum és az Oka közé helyezi a finnugor őshazát. Feltevését nem régészeti érvekre alapozza, hanem az uráli nyelvek faneveinek újszerű csoportosításából és erdőtörténeti adatokból építi föl elméletét. Az őshazát az erdei fenyő, a nyár és az égerfa együttes előfordulási helyén keresi. Nézetei szerint a tavi és mocsári üledékekben, tőzegrétegekben évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt lerakódott virágpor (pollen) laboratóriumi elemzése, a pollenanalízis pontos képet ad a terület növényzetéről és annak koronkénti változásáról. A pollenanalízis lehetővé teszi a vegetációtörténet hasznosítását az őstörténetben.
Az említett nézetek az uráli őshazát Európában vélték megtalálni, de vannak olyan kutatók is, akik az Uráltól keletre, az Ob folyó vidékére helyezik őseink legkorábbi ismert szállásterületét.