Az alábbi két részlet Kodolányi János "Julianus barát" című regényéből való. Rajtuk keresztül könnyen megfigyelhető, hogyan segíthetik az archaizmusok egy adott kor bemutatását.
"Hát te? - fordult most az apa Györkhöz. - Merre kódorgál, merre hurcolának a Rosszak?
Györk nem felelt azonnal.
- Nem hurcolának a Rosszak, - mondta aztán mogorván.
- Nem csoholátok megént az atyák gyimilcsét?
- Nem csoholánk.
- Hát mit mívelétek azkor, he?
- Sömmit. Hallod-e, apa.
- Hallom.
- Igaz-e, hogy élt vala egyször egy fejér ló s annak vala egy fia, azkit Fejérlófiának nevezének?
- Igaz.
- Hol élt vala az a ló?
- Hát valahun messze, Keletön. Ahun valamikor eleink éltek vala.
- S hová leve osztán az a Fejérlófia?
- Mit tudom én már. Vala, osztán nincs. Meghala."
"- Ki vagy? - kérdezte tőle Julianus nagy csodálkozással.
- Látud! - nevetett az asszony s szemérmesen elfordította arcát. -Akszin vogyuk. Madzsar. Ide jevék ez föld reá, Farkos ája belől.
[...]
- Urodum kér, menejek vele már. Jere te es.
Kétszer sem kellett mondania, Julianus boldogan indult. Már megijedt az imént, hogy a férfi erővel elparancsolja az asszonyt, őt elkergeti, s örökre eltűnik előle a csodálatos alak, akiben nem is embert látott, hanem Isten égi küldöttjét.
Gyorsan mentek, az asszony hol az urához beszélt kérlelő, csitító hangon, hol Julianushoz kedvesen, izgatottan, gyermekesen [...] Újból megkérdezte, hol van az uruszág, ahonnét Julianus jött, s hitetlenül rázta a fejét, mikor hallotta, hogy távol, Nyugaton, két esztendőnyi járásra innét egy hatalmas magyar birodalom van, s annak népe ugyanezen a nyelven szól, mint az asszony. Sok szót nem értett meg. Így nem tudta, mit jelent: váras. És: vár. Amikor egy dühösen ugató kutyával találkoztak, s Julianus rászólt: 'Eredj kutya, nem bánt senki', - az asszony nem értette, mit mond. Mikor kiderült, hogy 'kutyát' mondott, nevetett és csodálkozott. Hiszen az nem kutya, hanem 'pene'.
Így érkeztek meg a város széléhez, ahol az asszony lakott. [...] Julianus [...] arra volt kíváncsi, merre laknak a magyarok. Hogyan lehet hozzájuk mihamarabb eljutnia, mert reggel máris indulni akart. Az asszony megmagyarázta neki.
- Kette napi járóföld, - mondta. - Mene csak igenest felfelé. Kette nap múlva meglátoed Itilt. Azon túl vagynak madzsarok. Forkos ája reá meneve útun. [...] Vének mondják, - beszélte az asszony elmerengve - huty ike atyáimünk emlegeték iseimünket. Mert iseimünk elmenének messzi reá, Nyugot reá."

Feladat kíváncsiaknak

Nevezzétek meg az a) részletben előforduló régies jelenségeket az alábbi példák segítségével!
Az a) részlet nyelve Julianus korát, az 1200-as éveket idézi. Milyen nyelvállapotra utal az őshazában talált asszony nyelve?

• a) kódorgál, hurcolának, mívelétek, nevezének, leve, meghala
• b) csoholátok ('loptatok'), eleink ('őseink')
• c) megént, gyimilcsét, osztán
• d) azkor, azkit
• e) sömmit, egyször, valahun, ahun, Keletön
• f) élt vala, éltek vala
• g) fejér
• h) Fejérlófia

Milyen szavak és kifejezések utalnak a b) részletben arra, hogy az őshazában maradtak nyelve archaikusabb, mint Julianus baráté? Válaszoljatok a példák segítségével!
Vannak-e anakronizmusok a két részletben?

• a) látud, vogyunk, uruszág
• b) akszin 'asszony', jevék, es 'is' igenest, madzsarok
• c) pene 'kutya'
• d) urodum 'uracskám'
• e) ez föld reá
• f) Farkos ája reá meneve útun
• g) atyáimünk, 'őseink'

Van-e nyelvtörténeti szempontból téves adat a szemelvényekben?